Seite - 237 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

237 terpedt nyelvjárásához és testi-lelki sajátságaihoz illeszkedett. A ház tulajdon- képeni lakórésze, a szoba, fából épúlt, de vakolattal volt bevonva s fehérre meszelve, miért is a hanák faháznak egészen olyan volt a külseje, mintha kóból lett volna építve. A ház többi részeinek a falai szalmával kevert agyagból voltak, a melyet két fennálló deszka között addig sulykoltak, a míg egészen meg nem keményedett. Késóbb egymásra rakott vályogból (války'), legutóbb pedig már téglából kezdték a házakat építeni. A házak elejét hajdan csak fehérre, a fal alját (obrovnávka) szürkére vagy kékre festették. A felsó Hanna-vidéken azonban a házak falai gyakran színes (rendesen sárga) keretbe foglalvák. Sajátszerúek ugyanitt az ablakok és ajtók fölötti dombormívú vakolatdíszek is, a melyek századunk elsó felében jöttek divatba, de napjainkban már mindinkább túnedeznek. E házdíszítések ugyan a barokk izlés hatását mutatják, de sajátszerú továbbfejlesztéssel. A tulajdonképi lakóház két, egymástól külsóleg is megkülönböztetett részból állott, t. i. egyfelöl a magasabb helyzetú szobából, a melyhez rendesen még egy kisebb benyíló csatlakozik ; más részt pedig a mélyebben lévó s alacsonyabb tetejú pitvarból, a melylyel egy fôdél alatt vannak a kamarák s foléjük még egy emelet lévén építve, falaikkal a tulajdonképeni lakóháznál magasabbra emelkednek. Ennek folytán a hajdan kivétel nélkül szalmafödelü háztetó is két részre oszlik, a mennyiben a pitvarból a szobába való átmenetnél a tetóorom rézsútos irányban hirtelen vagy fél méterrel lejebb ereszkedik. A felsó Hanna-vidéken — az éjszaki Littautól a déli Tobitschauig — hajdan minden parasztháznak nagy, négyszogü, vaskos építésú kiugró eleje (zudr) volt, mely mintegy négy-ót négyszógméter terúletú lehetett s a falu terére folúl nyílt, alúl azonban egy keskeny bejárás kivételével fakerítéssel elzárt bolthajtással nézett. E számos kiszögellö pitvar a különben meg- lehetósen puszta falutérnek mégis némi változatosságot kölcsönzött, a minek ma sajnálattal tapasztalni a híját annál is inkább, mivel épen e pitvarok alkották a régi hanák háznak minden egyebek fölötti sajátszerú jellemvonását. Minthogy pedig minden olyas nélkül pusztúltak ki, a mi e tekintetben helyettesíthetné óket, velük együtt elveszett a hanák parasztháznak minden sajátszerúsége. A Hanna déli részén, Kremsier és Holeschau körül azonban e kiszogelló pitvarok vagy egyáltalán nem voltak meg, vagy pedig, mint a határos tótságban, csak kis kápolnaszerú, ernyómódra függó tetövel födött fülkék alakjában maradt meg némi nyomuk.