Seite - 238 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

238 E pitvar kivált forró nyári idóben volt kellemes helyecske, minthogy vastag falai a legnagyobb hóséggel is daczoltak, s köztük mindig jólesó húvósben ülhettek a ház lakói, a kik nyaranta vendégeiket is tóbbnyire itt fogadták s a belsó falak mentén húzódó, kómíves munkával készúlt padkákon kinálták meg óket üléssel. Esôs idôben e félig nyilt pitvar födött játszó- helye volt a gyermekeknek. A pitvar mélyében a regente egy- s csupán a jelen század kózepe óta kétszárnyú ajtó — rendesen egy- vagy kétfokú lépcsóvel — a teres belsó pitvarba nyílt. Nem egy ily régi kapu még ma is tanúskodik barokk izlés felé hajló, de azért mégis sajátszerú hanák jellegú díszítésével az itteni falusi ácsok és asztalosok ügyességéról s velük született múérzékéról. E díszít- mények a hanák népies hímzések ábráit mutatják sajátlagos mesterfogásokkal fába kifaragva. A pitvartól jobbra vagy balra rendesen három, tisztán tartott, kózepes nagyságú ablak ragyog, teli szépen ápolt virágokkal, a melyek kózótt kiválóan kedvelt a Hanna vidékén a mályva, rozmaring és lángvirág (Fuchsia). Ez ablakokban van a hanáknak a tulajdonképeni virágos kertje, mert csak kivételesen látni a ház elótt, annak elótornácza mellett egy kis, nem valami szépen elkerített helyecskét, a mely azonban tóbbnyire zóldséges kertúl szolgál. A ház udvara mógótti nagy kertet pusztán gyümólcsósnek használják. A kirúgó pitvarnak a másik oldalán fóldszint és az emeleten néhány egészen kicsiny, rácsos ablakon át szúródik be némi csekély világosság a kamarákba. A kiszógelló pitvart szalmacsúcsban vagy faoromzatban végzódó haránttetó fódte, melyre — mint faházaknál általában — kiváló gondot fordítottak, s az alakja és elhelyezése egészen olyan volt, mint az ország hegyvidékeinek, nevezetesen az oláhságnak a faépületeinél. A tágas, majdnem szabályos négyszógú belsó pitvarból (s/ñj, mely a külsó pitvar egész szélességében és a ház teljes mélységében vagy egyenest, vagy egy kisebb elócsarnokon (podsiñka, Olmütz táján présanek) át jutunk az udvarba, oldalvást pedig (jobbra vagy balra) egy ajtó a kétablakos szobába (izba) nyílik. Itt az ajtó mellett állt a zóld vagy fekete mázú cserépkályha, mely a konyhából, régebben pedig a pitvarról fúlt. Erre szógellett az udvar felóli sarokban a nagy, szintén kivúlról fúthetó sütókemencze (peej, egyúttal a család rendes hálóhelye. A kályha s a boglya-kemencze oldalai mentén ugyanis padok húzódtak, a tetózetról pedig vízszintes léczek (bidla) lógtak, melyeken a szárításra fólaggatott ruha s egyéb függótt. A kályha • és az