Seite - 239 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

239 ajtô kôzôtti falrol sehol sem hiànyzik a szenteltviz-tartô s a fôlôtte fùggô rôzsafûzér A màsik szôgletben, a két ablakkal szemkôzt âll a diszâgy, mely magasra fôltornyosûlô duzzadt pârnâival a hanâk gazdasszony legnagyobb bûszkesége. A harmadik szôgletben az ablakoknâl lâthatô a négyszôgû, keeskelàbakon allô erôs tôlgyfa asztal, mely gyakran berakott munkâval van diszitve s a melynek fiôkjâban a megszegett kenyér és mellette a kés mindig készen vârja a vendéget. Az asztal môgôtt a két fal hoszszâban faragott lâbû és karzatû hosszu lôczâk âllnak, melyek rendesen kékre festvék. Az asztal fôlôtti szôgletet egy hâromszôgû szekrény tôltôtte be, a mely pénz és értékpapirok ôrzésére szolgâlt. E fôlôtt fûggôtt a feszûlet s mellette két oldalt egy léczen egész sor szentkép, tôbbnyire csak papiralapu szinnyomat, vagy ùvegfestmény, néha csnpân papirszeletkékbôl és aranyfûstbôl ôssze- raggatva. A bejârat, vagy a mellékszobâba nyilô ajtô fôlôtti polczon (listva) festett tânyérok és korsôk âllnak, vagy fûggnek. A mâsodik, egyablakos szoba jelenleg a gazda és a felesége hâlôszobâja. Benne az agyakon kivûl a virâgokkal tarkâra festett lâda âll, melyben az ûnneplô ruhâkat és gyônyôrûen himzett fehérnemût tartjâk. A régi hanàkok ugyanis még nem ismerték az almâriomot és a fiôkos szekrényt; ebben az egy lâdâban volt szépen egyutt minden holmijok s egy kiesinyke lâdafiâban a valamelyik csalâdtag irâsâval mâsolt és sajâtszeru hanâk izlésu festéssel diszitett imakônyv, a mely apârôl fiura s errôl az unokâkra szâllt ât ôrôkség- képen. A hol a hâzban nem volt kûlôn hâlôszoba, ott ôrvendetes esalâdi események alkalmâval a gyermekâgyas nô nyoszolyâjât himzett fuggônynyel zârtâk el, ekként ideiglenes hâlôfulkét rôgtônôzvén neki a kôzôs lakôszobâban. A lakôszoba môgôtt az udvar felôli oldalon van a konyha, a mely csak azôta jârûl ûjabb épûletrész gyanânt a hâzhoz, a miôta a tûzhely tôbbé nem a pitvarban van. A tûzhely (ohmsko) egy téglarakâsû padkâbôl âll, a mely- nek a hâtterébôl két nyilâs (àelesno) szolgâl : az egyik a kâlyhâba, a mâsik pedig a sutôkemenczébe. A fûst a tûzhely fôlôtti nyilâson szâll fôl a kùrtôbe. Az asztalnemût faliszekrényben tartottâk, a mely régebben âltalâban fâbôl volt szépen laragva. A padlô valaha az egész hâzban mindenùtt vert fôld volt, a fatetôzet pedig gerendâkon nyugodott. A sôtét, ablak nélkuli pitvar, a mely a tûzhelynek a hâzhoz épûlt konyhâba kerûlte ôta egykori fontossâgâbôl amûgy is veszitett, ma mâr