Seite - 256 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

256 fbllázadt angyalokat Isten az égból számúzte, némelyek bozótos, cserjés helyekre is estek kozûlôk, s ezekbôl lettek a lidércztüzek (svétylka, svëtlonosi'), míg ellenben a vizbe hullottak víziemberekké váltak ; ezeknek hastrman neve különben a német hagyományból való kölcsönvetelrc vail. E szintén gonosz és károrvendó lények is tctszés szerint mindenféle ember- és állat- alakot föl tudnak ölteni. A víziember a habokban lévó lakában órzi fehér galambok képében a vízbefúltak lelkeit, míg valamely leány, ki a víziember komaasszonyának tisztére vállalkozik, ki nem szabadítja óket. A szívmátra (mâra vagy mora) a morva nép folfogása szerint emberalakú s éjszakának idején korúljár, hogy az alvókat fojtogassa. Az olyan gyermekból, a melyik foggal jön a világra, mura lesz. A halált a nép vénasszonynak képzeli. Ha az ember hazajáró lélektól szabadúlni óhajt, az ilyen holta után nyugton maradni nem tudó sírlakónak ásóval el kell választani a fejét a torzsétól. A Hanna-vidéken a klekanica nevú esti kisértettel riasztják el a gyermekeket az alkonyat óráiban való csavargástól. E kisértet az esti harangszótól (klekáni') kapta a nevét. Az oláhok meg egy slibka nevú erdei szellemet ismernek, a melynek a hívására nem szabad felelni. Sajátszerú átalakúláson ment keresztúl a német Perhta istennó a hanákok folfogásában ; ugyanis meg- változott a neme, mert a hanák Çperechta férfi, s karácsony estején az olyan gyermekeknek, a kik a bójtot meg nem tartották, fúróval kifúrja a hasukat. A sárkánynak is nagy szerepe van a morva mondákban. A brünni városházán még ma is mutogatnak egy ilyen „sárkány"-t, a mely termé- szetesen kôzônséges krokodil, de a monda mégis azt tartja róla, hogy a halálra itélt Obeslík haramia ölte meg, a miért nemcsak búnbocsánatot nyert, hanem nagy tisztességgel és földbirtokkal is jutalmazták. Tóle származtatta magát a Lipultovitzi Obeslíkoknak már kihalt lovagi családja. A morva népnek még éló torténelmi mondái közul talán a legrégibb s hanák földön az egyetlen, a Chropinban (Olmütz és Kremsier közt) játszó ilyen monda. Igaz, hogy újabbkori folcziczomázásával e Jecmínek királyról szóló monda a Genovéváéhoz hasonló. A chropini vár nemes urát bólcsesége és egyéb erényei miatt királylyá választja a nép. Idó haladtával azonban a nemesból lett király érzülete teljcsen megváltozik. Gonosz zsarnokká és kegyetlen kényúrrá lesz, ki vak dühében erényes nejét eltaszítja magától. A számúzótt királyné, hogy férje üldózése elól menekuljön, a gabnaföldeken rejtôzik s egy árpafoldón fíat szûl, a kit a nép e korúlmény miatt Jefmínek- vagyis Arpaszemnek nevez. Késón bánja meg tettét a gonosz király s most