Seite - 258 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

258 lairól, Cyrillról és Methódról szólók. Számos kózség dicsekszik Morva- ország-szerte azzal, hogy e szent férfiak az evangéliumot az ó területökön hirdették s ennek emlékeúl ma is kegyelettel és büszkén mutogatnak egy-egy helyet. Néhol meg épenséggel azt tartja a néphit, hogy a szentek maguk hagyták fenn múkodésüknek órókké maradandó jelét. Könnyen érthetó, hogy e legendák legnagyobb része e szentek egykori püspöki székhelyéhez, Velehradhoz és kórnyékéhez fúzódik. Egész Morvaországban ismeretes továbbá a tartomány tórténelmével szorosan egybefonódó azon monda, mely az országnak a tatárjárás idején, a Boldogságos Szúz segedelmével, a Hostein-hegyen vívott gyözedelmes ütközet által való megmenekedését örökiti meg. E helyütt a hegy tetején ma is egy sánczolat, továbbá egy csodatévó forrás emlékeztet ama csodás eseményre. A tatárjárás mondája különben ismétlódik a már említett KotouC hegyen is, a melynek kórnyékén a mongol hordák kegyetlenkedésének emlékére búcsúnapjára emberi füleket és orrokat ábrázoló mézeskalácsot sütnek. Morvaország nyugati része, hol sok a lovagvár és várrom, termékeny földje a külónféle várakról szóló mondáknak. Teltsch kastélyában a „fehér nó", tehát ugyanaz az alak kisért minden családtag halálának közeledte elött, a ki az összes egykori Rosenberg-féle várakban is meg-megszokott jelenni. A morva várak gyóngyének, Pernsteinnek is van egy ilyenféle házi szelleme: a „pernsteini szúz". Némely várak keletkezésének a tórténetéról is szólnak egyes mondák, a melyek alakúlására gyakran a várurak családi czimere vagy a nevükhöz fúzódó szójáték-íéle magyarázat volt hatással. igy a Pernsteinok czímerében az orrczimpáján keresztúl húzott gyúrúvel ábrázolt bólényfej magyarázatára szolgál az óriási erejú szénégetó Véñava mondája, ki egy bólénynek fagallyat húzott keresztúl az orrán s annálfogva vezette azt el a brünni herczegi udvarba, a mely erómutatványaért nem kért egyéb jutalmat akkora darab fóldnél, a mekkorát egy ökör bórével bekeríthet. Erre aztán ugyanazt a fogást alkalmazta, a melylyel Dido, Karthago alapítója, élt vala. Itt, a várakról szóló mondák sorában említjük még a Hanna-vidék legéjszakibb zugában lévó Brnicko (a Hohenstadt melletti Brünnles) várának legutolsó uráról, a Tunkl nemzetség egy sarjadékáról fónmaradt mondát, a ki a föld népénél máig is rosz emlékezetben él, mert a jobbágyait a hohenstädti tájon valaha nagyobb kiterjedésú tavak gátjainak építésénél szörnyen sulyos robotterhekkel sanyargatta. Allítólagos kegyet- lenségeért most azzal búnhódteti a monda, hogy a lelkek órájában tüzes