Seite - 261 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

261 Ha már most költöi értékük tekintetéból hasonlítjuk össze egymással a különbözö morvaországi néptorzsek meséit: akkor kétségtelenúl a morva oláhságé a pálma. A mi meséikben kiváltképcn vonzó, az tösgyökeres és fölötte naiv eredeti világnézetük. A szláv népeket általában jellemzó, inkább passziv és türelmes kitartás fókép ó náluk nyilvánúl felötlöen. A szörnyeteg ellenségeken végúl diadalmaskodó mesehós érdeme rendesen nem annyira hóstetteiben, mint inkább abban áll, hogy néha valósággal emberfölötti kitartással állja ki a legnagyobb kínzásokat és szenvedéseket, vagy legalább abban, hogy a legcsábítóbb kisértésnek is ellenálló önuralmat tanúsít s egyúttal a legpontosabban követi a kapott tanácsokat és teljesíti megbíza- tását. A morva mesék hósnói pcdig többnyire a varázslat alól kiszabadítandó személyért tanúsított határtalan onfeláldozásukkal mutatnak hósi lelkületet. E tekintetben a legszélsó állhatatosságig az a királyi anya megy, ki még akkor sem mondja meg, mit látott az elátkozott kastély tilos szobájában, mikor egymásután valamennyi gyermekét mindjárt születésük után megölik; hallgatása volt ugyanis a varázslat megszúntének fóltétele. A hóstetteket szörnyetegek és óriások elleni küzdelmében a hós rendesen csodatévó tárgyak segítségével hajtja végre, melyeket valamely, iránta jóindúlatú lény ad néki s a melyek használatánál bizonyos varázsigét kell elmondani. A szelíd szláv lelkülethez képest a hósnek, ki czélt akar érni, szerénynek és jószívúnek kell lennie. Altalán véve szépen ki van fejezve a morvaországi szláv nép meséiben az erkölcsi és a vallásos érzület. Nevezetesen a szegények iránt tanúsított szívtelenség oly nagy bún a nép szemében, hogy az az ördög, a ki a szegénytól ellopja annak alamizsnáját, még a pokolnak sem elég jó, s büntetésúl három évig a földön kénytelen szolgálni. Csak a gonoszszal való harczában szabad a mese hósének minden fegyvert és harczmodort használnia, olyanokat is, melyek nem épen egyeztethetók össze a lovagiasság szabályai- val. Azt a tréfás szerepet, melyben a gyengébb ember a jóval hatalmasabb ördögnek az eszén túljár, rendesen egy vargával játszatja el a morva mese. A tulajdonképeni mesehösök többnyire az alsóbb néposztályból valók: tisztes mesteremberek, egyszerú parasztok, pásztorok és kózkatonák ama választottak, kik a kitüzött nagy föladat teljesítésére hivatvák s általa a mesevilág legmagasb méltóságaiba jutnak. A nép ugyanis szerény életkorül- ményeivel beéró természete mellett sem becsúli magát értékénél alább, s így koránsem tartja még egy királyi herczegnek a méltóságán sem alólinak, hogy oláh pásztorkontosbe öltözve versenyezzen valamely királyleány kegyeért.