Seite - 262 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

262 Zene. Morvaország múveltségi életében igen kiváló helye van a zenének, s e müvészet itt nem az újabb idók terméke, hanem jó régi korban kelet- kezett, mely legalább is az ország keresztény hitre térésével kezdódik. A nyugati kereszténység behozatalával együtt latin egyházi zene, római énekek és dallamok honosodtak meg a cseh nép lakta országokban, s lassan- ként mindaz elkallódott, a mi addig a szlávok apostolainak, Cyrillnek és Methódnak buzgólkodása folytán a nemzeti szláv isteni tisztelet alkotórésze- képen e földön virágzott vala. Minthogy az egyházi zene s kivált a Gergely- féle templomi ének Rómából teljesen egyontetúen és egyedúl onnan terjedt el az egész nyugati kereszténységben : a morvaországi egyházi zene ezen legrégibb idókbeli sajátszerúségeiról csak annyiban lehet mégis szó, hogy Balduin, az olmützi székesegyház római születésú esperese (1190 — 120l) volt az, a ki a templomi karéneket a nappali és éjjeli órák szerint legelószor rendezte s a maga koltségén nagy számban szerezte meg a kelló karének- könyveket, sót maga is költött nem egy szertartási éneket. Hieronymus de Moravia pedig (a ki 1260 körül élt mint Domonkos-rendú szerzetes a párisi rue St. Jacques kolostorában) messze földön dicsóséget szerzett szülófoldének, mint zenemúvész és zenetanár. Hieronymus egyáltalán egyike a legrégibb zeneelmélet-íróknak, s kiválósága már abból is eléggé kitetszik, hogy De música czímú értekezését legújabban ismét kiadták. Említést érdemel még Neumarkti János olmützi püspök is (1364 —1380), a ki leveleiben (cancellaria) az egyházi ének, de e mellett a világi zene nagy tisztelójének és ápolójának is valija magát. Udvari emberei (familiares commensales et domestici nostri) között említvék Philippus Figellator és Jesco „ludens in ala Boemica", kik a püspök egyik unokahúgának Kremsierben tartott lakodalmán zenejátékukkal igen kitúntették magukat. A XV. század második feléból annak a hírét veszszük, hogy a brünni városi tanácstól 1466-ban a Szent Jakab-templom mellett alapított plebánia- iskolában egyebek közt az éneket is tanították. Késóbb a jezsuiták szeminá- riumai (kik 1572-ben kerúltek Brünnbe s 1578-ban állítottak ott gymna- siumot) és a nagy számmal levó kolostorok voltak ama kor zenészetének megannyi ápolóhelyei, a melyekból utóbb az udvar s a bel- és külföldi nemesség zenekaraik személyzetét toborzották. Montani grófné (Thurn