Seite - 263 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

263 Sibylla Polyxena grófnó) alapítványából 1648-ban a Szent Tamásról nevezett Ágoston-rendi kolostorban egy szeminárium létesûlt, melynek nôvendékei a brünni zenekedvelök támogatásával még ma is a legkitúnóbb egyházi zenévcl látják el e tartományi fóvárost. A Brünn melletti Obrovitz prémontrei kolostorában is kiváló ápolásban részesúlt a zenc. Már Schönauer apátot (megh. 1589) nagy zenebarátként emlegetik. Pawlowici Pawlowsky Szaniszló olmützi püspöknek (1579 —1598), ki alatt komolyan munkába vették a katholikus hitélet újjáfejlesztését Morváországban, a Palestrinával egy rang- ban emlegetett krajnai Händl (Gallus) Jakab német zeneszerzó (1550—1591) volt a karmestere, míg ugyan e minóségben II. Rudolf prágai udvarába nem kerúlt. Szaniszló utódja a püspöki széken Dietrichstein bibornok (1599— 1636), ki alatt a katholikus ellenreformáczió az 1620-i forradalom legyóze- tése után végrehajtatott, több zenemúvészt is, köztük válogatott olaszokat tartott udvarában, a kiknek éneke nagy sokaságot vonzott a templomba. A Znaim melletti Bruck prémontrei kolostorában 1575-ben a tudós és v múvészi érzékú Cepirohi Freytag Sebestyén apát (meghalt 1584), ki elóbb II. Rudolf császár nevelóje volt, 30 fiú számára szemináriumot alapított, melylyel zeneiskola állott kapcsolatban s ennek Haident (meghalt 1607), e kitúnó zenei képzettségû s egyházi zenemúvek szerzése terén is érdemes férfiút tette igazgatójává. Ezen intézethez is híttak Olaszországból kiváló zenetanárokat, kik ama kor olasz egyházi zenéjét honosították meg Bruckban és Znaimban. A nem sokára bekövetkezett vallási háborúk idején azonban ez iskola gyors hanyatlásnak indúlt. A hangszeres zene múvelésével leginkább a vándor-diákok és vándor- zenészek foglalkoztak, kik már a XIII. század elején, úgy látszik, egy Bajor- országra, Ausztriára, Stájer- és Morvaországra kiterjedt szôvetségben állottak. Mikor utóbb a nemesség a kôltészet és zeneszerzés múvészetétól mind jobban elidegenedett, azok a városokban találtak ápolóhelyekre. A morva városok, kivált a királyiak hatóságai nagy becsben tartották a jó zenét s annak múvelése czéljára a városi plebánia-templom orgonásain, karmesterein és karénekesein, stb. kivúl még városi múzenészeket („Stadtkunstpfeifer" és „Thurnermeister") is tartottak, kik a templomi zenénél s utóbb a színházban is kötelesek valának közremüködni, de segédeikkel egyetembcn eljegyzések, lakodalmak, vendégségek, tánczmulatságok s más hasonlók alkalmával is hallatták magukat, valamint a vidéki nemességet is mulattatták. Brünnben is voltak ilyen városi zenészek, kiknek feje a „Thurnermeister" (helyesen