Seite - 264 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

264 „Thürniermeister") volt, míg az utolsó Thurnermeisternek, Gabriel Károlynak a halála (1838) után ez állást tôbbé nem toltotték be, hanem több éveil át a Szent Jakab plebánia-templom karmesterével helyettesítették, utóbb pedig teljesen megszûntették, helyette azonban (1844-ben) a templom és az új zeneiskola számára zeneigazgatói állást szerveztek. A német mesterdal is elég jókor meghonosodott Morvaországban. Iglauban legalább, a hol élénk osszekottetésben maradt a német birodalom mesteriskoláival, már a XVI. század második felében vannak nyomai s egész a harminczéves háborúig virágzott, késóbb azonban feledésbe merúl. A vallási mozgalmakkal kapcsolatban keletkeztek és álltak az ú. n. literátusok karai, a melyek már a XV. század elején teljesen kialakúlt szervezettel múkodnek. E társúlatok a templomi isteni tisztelet díszének nôvelésére alakúltak, az egyházi éneket vezették, temetéseken s más vallási szertartásoknál is közremuködtek, s e mellett a betegápolást és a keresztény szeretet egyéb eselekedeteit is gyakorolták. Mindenesetre ápolták és fejlesz- tették az egyházi ének mûvelését, s a legtöbb ily egyesúlet cancionalékat vagyis énekeskónyveket is állíttatott össze vagy legalább másoltatott le a maga számára, a minók közul nem egy igen szép és becses példány maradt fönn. Ilyen egyesúletek úgy a katholikusok, mint a protestánsok és cseh testvérek kebeléból is alakúltak, de majdnem esupán esak szláv nyelvú helyeken (egy német Neutitscheinben és Olmützben?); itt-ott még II. József császár korában tôrtént foloszlatásuk után is fönmaradtak legalább névleg, tulajdonképeni egyesúleti szervezet nélkúl. A legrégibb eddig ismert literátus- egyesúlet Morvaországban a trebitschi 1516-ból. Az úgy nevezett cseh testvérek nemcsak nagy számú egyházi éneket szerzettek, hanem 1587-bcn Streyc-Zabfecsky György nevú consenioruk által (született a morvaországi Hohenstadtban) Dávid zsoltárait is versekbe szedették s azokat 1615., 1618. és 1659. évi énekgyújteményeikben, valamint külön is kinyomatták, a miben a francziák, olaszok, angolok, németalfoldiek, lengyelek és magyarok is kôvették ôket. A cseh testvérek énekeskônyvei a németeknél is tetszésre találtak s a németajkú hitsorsosok szükségleteihez alkalmazott átdolgozásban is részesúltek. Az átdolgozók kozúl kivált három jeles német énekkoltó érdemel említést, ú. m. Weiss Mihály (szül. Neissében, Sziléziában, megh. 1542), ki sok régi huszita-éneket is átdolgozott, Horn vagy Cornu János (meghalt 1547) és Herbert Péter, ki a morvaországi Fulnekben született s a „testvériség" conseniorja volt