Seite - 270 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

négy lelkes ifjú : Brand, Pegscha, Krizkowsky és Burzina, vonósnégyes- társaságot alkottak, melynek tanúlmányait Pegscha, az Agoston-rendiek SzentTamás kolostorának kanonokja vezette, ki igen képzett zenész s egyúttal zeneszerzó is volt. A négyes kitúnó elóadásai arra indították Bukuwkyt, hogy 1852-tôl 1857-ig négyes-esték hosszabb sorozatát rendezze, melyek élénk részvétnek örvendtek s tetemes jövedelmüket jótékony czélokra juttatták. E négyes-elóadásoknak folyton emelkedó múvészi színvonalával együtt fokozódott a kôzônség érdeklódése és az utóbb zongora-darabokkal s más kamarazene-múvekkel is élénkített músorú hangversenyek látogatottsága is. Pegschának 1857-ben Olmützbe kôltôztével e hangversenyek abba- maradtak ugyan, de hatásuk nem múlt el. Mint az eddigiekból kitetszik, Morvaországban már jó régi idó óta múvelik a zenét még kisebb városokban is, s idó haladtával mind súrúbben találkozunk azzal a tôrekvéssel, hogy kisebb vidéki városokban is elóadjanak nagyobb zenemúveket, mint a 40-es években Kromauban, Pohrlitzban, Eibenschitzben és Ullersdorfban. A zenei érzék terjesztéséhez tetemesen hozzájárúltak a katonai zenekarok is, melyek a helyórséggel bíró városok kôzônségét a legújabb zenei termékekkel elég hamar megismertették ; mindenesetre nagyobb részük volt ez érzék fejlesztésében, mint a veterán- egyesúletek zenekarainak, melyekkel osztoztak a nyilvános tánczmulatságok zenéjének szolgáltatásában, a mi hajdan egészen a czéhbeli zenészek dolga volt. E polgári zenekarok Strauss és Lanner vezetése alatt érték el virágzásuk tetópontját. Brünnben 1841-ben Winiker könyvkereskedö úgy klasszikus, mint könnyebb divatos zenemúvekre berendezett hangjegy- kôlcsônkônyvtàrt alapított, Hnogil és Wutschek zenészek, valamint Brünn városa pedig zeneiskolákat. Élesztette s folyton ébren tartotta a zenemúvészet iránti érdeklódést a zeneelóadások nyilvános megbirálása a helyi lapokban is (kivált a „Moravia" 1838—48. évi folyamaiban), nevezetesen pedig a Schmidt kiadásában 1840 óta megjelenó „Wiener Musikzeitung" czímú szaklapban, melynek Morvaországból Laurencin gróf, Leitner, Sturm, Schôn-Engelsbçrg voltak szorgalmas levelezói. A zenemúvészet ápolására irányúló eszközökben tehát, mint látnivaló, nem volt hiány ; de annál érezhetóbb volt az iskolai elemi kiképzésnél többet adó olyan intézet s a szétszórt múvészi eróket kivánatos együttmúkodésre egyesító olyan szervezet hiánya, a milyet a harminezas és negyvenes évek forradalmi mozgalmai kóvetkeztében aggodalmaskodó kormány nem engedett létrejônni.