Seite - 301 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

301 hirnevét szcrezte meg. Trübauröl e hirnév Olmützre szâllt ât, melyet püspöke, Thurzö Szaniszlö (l 497—1540) tett a tudomânyos tôrekvések és munkâssâg nevezctes székhelyévé. Itt éltek és müködtek, mint a Sodalitas Danubiana tagjai, Ctibor Andrâs, Olomucensis (Käsebrot) Agost, Zvolei Jânos kanonokok, tovâbbâ Vilhartitzi Venczel prépost, a késôbb pûspôkké lett Dubravius Jânos (1542 —1553) és még sok mâs. A latin nyelv ismét annyira meghonosült, hogy még némely tärsaskörökben is divattâ lett, sôt a polgâri csalâdokba is behatolt a latinûl beszélés. A jö modor e korban azt kivântà, hogy nevezetesb csalâdi események latin nyelvû kôlteményekben ünnepeltessenek. A cseh irodalom muvelése ilyenformân a katholikusoknâl hâttérbe szorûlt, vagy csakis a latin nyelv âpolâsânak eszkôzévé lett. Igy Dubravius latinra fordi- totta Libocani Hâjek Venczel krônikâjât, Pavlovsky Szaniszlö püspök pedig Rozmitâli Leo nevezetes muveltségtôrténelmi adatokkal telt követi jelentését. Emez különben azzal is érdemet szerzett magânak a cseh irodalom irânt, hogy Paprocky Bertalan lengyel szâmûzôttnek lehetôvé tette Morvaorszâg elsô tôrténelme megirâsât, mely cseh âtdolgozâsban Zrcadlo markrabstvt moravského (A morva ôrgrôfsâg tükre) czimen 1593-ban jelent meg Olmütz- ben, s nem egy fogyatékossàga mellett is sokaknak szolgâlt forrâsûl és Pfeifer Kr. âltal németre is lefordittatott. Mig a humanismusnak Morvaorszâgban inkâbb katholikus és némileg arisztokratikus jellege volt, addig a vele egyidôben fellépô cseh-morva testvériség reformâtori és demokratikusabb iränyt követett. A nép kebelébôl tàmadvân s arra tôrekedvén, hogy a huszita harczoknak legalâbb vallàsi és nyelvi eredményeit megmentse, fô tâmogatâsât ismét a népben talâlja, jöllehet a nemességbôl is kerult szâmos hive. Minthogy a testvériség az ôskeresztény egyszerûség, szigorü erkölcsi tisztasâg és békés munkâssâg szellemének âpolâsân kivul a cseh nyelv mûvelését tuzte ki fôladatâùl, mindenfelé iskolâkat âllitott (igy Eibenschitzben, Kralitz-, Namiescht-, Gross - Meseritsch-, Lulc-, Chropin-, Prerau-, Leipnik-, Weisskirchen-, Ungarisch-Brodban és egyebiitt), nemkülönben szâmos könyvsajtöt alapitott s ezzel valôsâggal a tanitök, papok, irök és könyvnyomtatök szôvetségévé szervezkedett. Természetes azonban, hogy sem a kelyhesek, sem a katho- likusok e részben nem akartak mögöttük elmaradni (az utöbbiak kivâlt a jezsuita rendnek Prusinovsky Vilmos olmützi püspök âltal 1566-ban tôrtént betelepitése öta). E versengés folytân a Magister Bachâiek részérôl kitûnô szervezettel ellâtott iskolaügy eladdig példâtlan virâgzâsra fejlôdôtt, a mely