Seite - 306 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

306 Magyarország, meg Németalfôld iskolaügyét s ezzel halálos csapást mért a latin nyelvnek, mint a tanítás nyelvének kizárólagos uralmára. De Komensky szellemének merész szárnyalása itt még nem állott meg. Agyában meg- fogamzott egy kora ósszes ismereteit egybefoglaló bólcselet, a „pansophia" eszméje ; továbbá ki akarja békíteni az ósszes felekezeteket, sót a tórókóket is a keresztény hitre szeretné téríteni; az órók béke érdekében fáradozik; fôldolgozza a cseh nyelv szókincsét egy nyelvtani és szólásmódok szerint rendezett szótárban (Poklad jazyka leského•), a mely azonban, sajnos, a pansophia nagyobb részével egyetemben a lissai 1656-ki túzvész alkalmával megsemmisûlt. E mellett hivei anyagi boldogúlását is szivén viselte". Lelki szükségleteikról meg egy énekeskónyv, egy bibliai egyeztetó szóveg, valamint áhitatos íratok szerkesztése által gondoskodott. Mikor pedig látta, hogy a sors ót a testvériség utolsó püspókévé rendelte, honába való visszatérheté- sének minden reményét elvesztvén s a testvériség szétzüllését tapasztalván, emlékezetes panaszhangját hallatta (KSa/t umfrajícf matky, Jediioty bratrské) s Unurn necessarium czímú iratában mintegy elbúcsúzott a világtól. Végre a kóltó, bóleseló, népneveló, hittudós és nyelvész, tanitó és író minóségében egyaránt nagy férfiú, ki az emberiség javáért annyit tett, túrt és szenvedett, — ki a korabeli legnagyobb tudósokkal ósszekóttetésben állt s kitól parlamentek, fejedelmek és államférfiak kértek tanácsot, és második Aristidesként mégis esak hirükból ismerte a fóldi javakat, — minekutána megszerezte magának a praeceptor mundi díszes czímét s 78 esztendót szúntelen munkában, gondban és vándorlásban tóltótt el, 1670-ben Amsterdam városának ót ven- dégeúl szivesen látó falai kózt tért órók nyugalomra. 40 cseh munkája, melyeket mintegy 100 más nyelvú mellett írt, remek nyelvükkel és becses tartalmukkal mindenkor dicsóségére fognak válni a cseh irodalomnak. A Zerotínok mellett még a Pernstein nenizetség tünik ki az anyagi és szellemi haladás minden ágának hathatós támogatásában. Már Pernstein Vilmos, morvaországi fókapitány (meghalt 1524), ki vagyonosságra nézve messze fólúlmúlta Cseh- és Morvaország ósszes fóurait s vallási türelmesség- gel, valamint ipari vállalataival egészen újkori szellemet árúlt el, leveleiben órókké emlékezetes tanújeleit hagyta nemes lelkének és kiváló írói tehet- ségének az utókorra. Pernstein Vratislav (szül. 1530 Gross-Meseritschben) szintén a tudományok és múvészetek Maecenásának nevére érdemesúlt. Pernstein Albrecht (szül. 1532), Luther kóvetóje s a „testvérség" kérlel- hetetlen ellcnsége, tollal is küzdótt hiteért, két cseh védóíratot adván ki,