Seite - 307 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

BÔf Inelyek Cervenka Mátyásnak, a cseh testvérek hirneves preraui püspókének czáfoló íratára adtak alkalmat. Cervenka a csehországi Celakovitzból való volt, irodalmi munkássága szcrint azonban Morvaország jelesei kôzé számítandó s itt is liait meg Prerauban (1569). Blahoslavval állandó ósszekóttetésben állt s tôbb adalékkal járúlt a „testvérség" tôrténetéhez ; jelesúl fordította le a zsoltárokat; néhány egyházi éneket szerzctt és — a mi igazán meglepó a vallási viták e korában — egybegyûjtôtte a nép kózmondásait. Egy másik, szintén idómértékes zsoltárfordítás a weisskircheni testvéri hitkózség fejétól, a hohenstadti Streyc Gyôrgytôl való, ki gyermekek, nók és hitvestársak számára való erkôlcsi oktatásokat és tôbb hittudományi munkát is írt. A felekezeti vitázó íralok tengeréból csak Rudolf császár korával kezd egy-egy természettudományi és orvosi mú is fülbukkanni. Igaz, bogy ezek is csak átdolgozások, melyeknek II. Rudolf udvari orvosa, Rysenpachi Hvber Adám (szül. Gross-Meseritschben 1546), egyetemi tanár a szerzójük. De kortársai Mattioli füvészkónyvének és Rantzovius egészségtani munká- jának cseh kiadásaért is hálásak valának iránta. Csillagászati naptára és „Házi gyógyszertár"-a is nevezetes szakértelemre és a kózszükségletek iránti érzékre valí. Dacicky Matous Philomathes, kit II. Rudolf latin kôlteményeiért poeta laureatus-szá nevezett ki. egyéb érdemeiért pedig lovaggá avatott, a nap szerepéról, a nók termékenységéról és az „emberi test tagjainak csodálatos alkotásáról" írt, de hit- és erkólcstani íratokat is szerzett. A XVII. században Morvaország szellemi mozgalmai egészen katholikus jellegúek. II. Ferdinánd kiutasító rendeletei, melyek Morvaországban egy- általán nem túrnek meg más vallásúakat, természetesen a legmúveltebb családok ezreit is kivándorlásra kényszerítették. A nem-katholikus írók kónyveit vagy elpusztítják (a miben kivált a cseh származású Drachovsky jezsuita, egy cseh nyelvtan szerzóje [Olmütz 1660] buzgólkodott), vagy a kolostorok kónyvtáraiba rejtették. A nemzeti ôntudat lassanként egészen elszunnyadt, a cseh nyelv a németnek engedett helyet. A tôrténelmi érzék ápolásához csak a tórténetírók járúltak némiképen, kik kózúl kivált Pesina Venczel prágai fószékesegyházi esperes, a cseh tórténetírás atyja, említendó. Pesina a morva határ kózelében Poíátekben született 1629-ben; v - a tórténettudományt a hazañas érzésú Skornitzi Balbín Bohuslav jezsuita kedveltette meg vele, ki a brünni és olmützi gymnasiumokban tanított. Tanúlmányai elsó gyümolcsét Prodromus Moravographiae, Predchüdce Moravopisu (1663) czímen adta ki, idórendi sorban elmondván benne 39»