Seite - 317 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

317 népét dicsóiti. Ñecas János ügyesen fordít IcngyelbóJ. Havelka és Tichy Jaroslav hazañas dalokat s komoly intelmeket írnak, Hruby József V. nép- mondákat szó takaros versekbe, Lutinov a népkóltést utánozza, Vymazal minden szláv nyelvból átültetett kólteményeket válogat össze nagy gyújte- ményébe. A fblyóíratokban egész sor derék ifjú eró törekszik a cseh Parnassus magaslatára. A drámai múzsa évek hosszú során át hallgatott. Pfleger Gusztáv és a vígjátékíró Sokot után e csendet Preisová Gabriela asszony szakította félbe. Merészen belenyúlt a tót nép életébe s annak társadalmi ósszeütkózéseit nagy színpadismerettel tudta feltúnletni (Gazdina roba, Jejf pastorkyva). Követte ót Mrstík Vilmos, kinek Mary say,\ a prágai országos színházban is bevált. A brünni cseh nemzeti színház remélni engedi, hogy a drámai kóltészetnek is meg fogja immár adni a kelló támogatást. A szépprózában az elsök közt Kosmák Václav páter mellett Preisová Gabriela és Stránecká Franciska asszonyok állnak. Kosmák tekintendó a morva nép Homerosának. Fólúlmúlhatatlan jellemfestései és eleven pezsgésú humora a szatira maró erejét sem kimélik s mindig fínom költöi lelkiiletról tanúskodnak. A morva népéletnek úgy a fényes, mint árnyékos oldalait egyenlón megragadó múvészettel tudja feltúntetni, a mely jelessége könnyen elnézhetóvé teszi múveinek laza szerkezetét. Sajnos azonban, hogy újabb múveiben az erkólcstanító pap a múvész rovására nagyon elótérbe lép. Stránecká asszony (Körschner brünni országos tórvényszéki tanácsos neje) meleg érzelmességével, kitúnó jellemzéseivel és elókeló írásmodorával válik ki; Preisová asszony pedig a mélyebb lélektani kérdé- seket, szenvedélyesebb jellemeket szereti bonczolgatni s erósebb színezést kedvel. A hozzávaló anyagot bóven megleli a morvaországi tót nép életében. A morva népélet egyáltalán szinte kimerithetetlen forrása az évról-évre gyarapodó szépirodalmi munkások lélektani buvárlatainak és vonzó leírásai- nak. E népélet egynémely typikus alakja szinte ónként kinálkozik a humoros ábrázolásra: igy a vagyonos, kényelmeskedó hanák (Sokol, Bystíina Ottokár, Kren, SpáCil-Zeramovsky rajzaiban); mások társadaloméleti hanyatlásukkal már inkább elégiai hangúlatot keltenek, mint pl. az oláhok (SlaviCínsky). Erdekes ki-sérletet tett dr. Herben János, ki nagy terjedelmú elbeszélésében, melynek Do tretiho a ¿tvrtého pokolení (A harmadik és negyedik nemzedékig) a czíme, szülófalujának, Brumovitznak és kórnyékének tót népéletét II. József császár korától napjainkig eleven színekkel igyekezett lefesteni. A Mrstík