Seite - 350 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

350 és Antonio Tassi jó hatású építészeti festménye díszít ; szintén Hradischban a Gran Dániel festményeivel díszített úgy nevezett rondella, Saarban és Raigernben a praelátusi termek, Brünnben a régi tartománygyúlési terem, melyet Gran Dániel freskói díszítenek, stb. Sajnos, elpusztúltak Carpofero Tencolla hires freskói, melyek az olmützi érseki palotát díszítették, kóztük egy nagy fresko : „Apollo a világ ósszes népeinek gyülekezete elótt megkoszorúzza a múvészetek és a tudományok nemtójét" ; hasonlóképen elpusztúltak a Maulpertsch-féle sokat dicsért freskók, melyek a kloster- brueki kónyvtár termét díszítették. A világi falfestményeknél jóval számosabbak a templomiak, melyek kózúl megemlítjük: a kiriteini, jarmeritzi, mühlfrauni, a raigerni, a velehradi és az Olmütz melletti szent hegyen levó templomok kupoláinak falfestményeit, továbbá az olmützi és a brünni jezsuita templom, a brünni minorita templom, a sloupi búcsújáró templom freskóit, a melyek kózül a két utóbbinak a helyreállítás nem vált hasznára. Ily sokáig tartó virágzás után természetesen megállapodásnak és hanyat- lásnak kellett kóvetkeznie ; már a XVIII. század kózepe táján megcsókkent az építkezó kedv ; ehhez járúlt a kolostorok eltórlése, a mi végképen megakasztotta a múvészeti tevékenységet. A már megkezdett építményeket sem fejezték be ; a melyek pedig készen voltak, azokat csak a legszüksége- sebbekkel Iátták el ; csakhamar általánossá lett a munka hiánya ; újabb fóladatok épenséggel nem kinálkoztak ; a múvészek és a jól iskolázott segédek nagy csapatja lassanként elszéledt, vagy pedig a hosszú szünet ideje alatt elhalt. Ily szomorúak és sivárak voltak az állapotok és ilyenek maradtak a XIX. század kózepéig. E miatt az épületek, melyek e században a 30-as és 40-es évekig keletkeztek, csupaszok és ridegek voltak; puszta falaikon csak ablaknyilások voltak; ízlésnek és dísznek hire sem volt. Azon fényes korszak után, melyben az építészet oly dúsan virágzott, egyszerú, semmire sem vágyó, pénz nélkúli és tettekben szegény korszak kóvetkezett, melyból kiveszett a múvészeti érzék, az ízlés, melyben nem volt sem életkedv, sem alkotó képesség. Morvaország míg a korábbi idóben a múvészet terén a többi órókós tartománynyal egyenló rangú volt : a XIX. században meglehetós késón ocsúdott fól az imént ecsetelt kórúlmények okozta tétlenségéból ; a nemes- ségnek a múlt századokból számos nagy kastélya maradt fónn, a fóloszlatott kolostorok templomait legnagyobb része a klerus kapta meg, más felól