Seite - 354 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

354 Krisztusnak dicsfénynyel övezett alakja trónon ül, kezében tartja az élet kónyvét; tôle jobbra s balra az evangelisták alakját látjuk, alattuk pedig Pfemysl király és Constantia királyné, a kolostor alapítói térdelnek. Ez utóbbiakat, valamint gyermekeiket : Venczel királyt és Ágnes herczegnót ábrázoló alakokat szabadabb fólfogás jellemzi, a mennyiben a múvész hagyományos forma híján a valóságot tartotta szeme elótt. Az eichhorni Boldogasszony templomának oromfalát díszító nyers ábrázoláshoz képest mily nagy haladásrói tanúskodik ez a mú; amott milyen durva faragvány az egyenló szárú kereszt a fólfeszített Krisztus nélkúl, jobbra s balra a nap és a hold, alúl pedig a két elóre hajló alak ! A podvineci templom ajtajának gerendáján levó hasonló ábrázolás már némi haladást mutât. A trebitschi templomon az építészetileg érdekes elócsarnokba nyíló kapunak bélletét figyelemre méltó oszlopfókón kivúl egy apátnak félméter magas alakja is díszíti, mely bár egészben véve esetlen, mindazáltal elég jó hatású, s meg- látszik rajta, hogy a múvész arczképi hasonlóságra tórekedett. A késó kózépkor szobrászati emlékei Morvaországban nem oly számosak, mint a tartós életú román múvészeté. Az épületeken gyérek az ékítmények, még gyérebb az alak os díszítmény; figyelemre méltó faragványok láthatók a kanitzi kolostor romjain, kivált a kápolna zárókóvein; az olmützi székes- egyháznak és benne a XV. századból származó keresztfolyosónak a farag- ványai is érdekesek ; ez utóbbiak geometriai díszítmények, lombok, rózsák és effélék; az egyik zárókóvet egy fiatal püspóknek dús hajfürtú arczképe díszíti. Az ónálló szobrok nagyobb számúak. Ezek kózúl említésre méltók : Olmützben a Domgasseban levó csoport, mely számos alakkal ábrázolja az Angyali üdvózletet, szintén Olmützben a Móricz templom sekrestyéjében Mária halálát ábrázoló csoport, a brünni Jakab templomban 1518-ból és 1519-ból való két domború mú, az egyik a keresztról levételt, a másik a folfeszítést ábrázolja, az elóbbin Mária és a szent asszonyok siratják Krisztust, az utóbbin Mária, János, Anna és Magdolna állanak a kereszt alatt. Ezek kóból faragott domború múvek, de fínom kimunkáltságuk csaknem olyan, mint az elefántcsont múveké; az alakok lelkiállapotát, a fájdalmat, a kétségbe- esést jól kifejezik. Nem Morvaországban keletkezett, most azonban az uralkodó Liechtenstein herczeg által épített blanskói templomot díszíti az a nagyszerú szárnyas oltár, melyet Morgenstern András budweisi mester 1515-ben készített a zwetteli kolostor fó oltára számára. A XIV. és XV. században bizonyára készúltek Morvaországban is hasonló múvek.