Seite - 356 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

356 A csúcsíves múvészet késó korában élt Olmützi Hans festô és szobrász, a ki 1483-tól Boroszlóban, utóbb 1488-tól 1503-ig Görlitzben tartózkodott, a hol Máriának aranyozott szobrát, a sírba tételt ábrázoló csoportot és egy hires szárnyasoltárt készített, 1518-ban pedig Prágában a királyi kastélyon dolgozott. Igen számosak a sirkövek, melyek a templomoknak részint a padló- zatába, részint pedig a falaiba vannak beillesztve. A kôzépkori szobrászatnak e készítményeit eddig nem részesítették kelló figyelemben, noha egy s más tekintetben érdemesek a behatóbb tanulmányozásra. A legrégiebbeken durván vésett vonalak ábrázolják az elhúnytnak alakját; a rajzolatnak, valamint a betúknek barázdáit szurokkal tôltôtték be, épen úgy, mint a fémbe vésett vonalakat niellóval szokás betölteni. A XIII. századból való legrégibb sir- kövek egyike az olmützi székesegyházi esperesség udvarán van, nehány pedig a Jamnitz melletti Podoli helység templomában látható. A brünni Ferencz-múzeumban órzik Albertus de Crosnának, a brünni egykori Miklós templom igazgatójának 1399-bôl való sírkovét; ennek a rajza jóval szaba- tosabb és jellemzôbb, a nélkúl azonban, hogy valami nagyobb múvészeti becse volna. Az 1500-ban elhalt Johannes kanitzi apátnak a sirköve már érdemes munka, mely az elhúnytat teljes papi díszben ábrázolja, a ruha hajtásait gondosan utánozza, de kivált az arczon keresi a természetességet. A XV. század végén és a XVI. század elején, a mennyiben még divatozott a csúcsíves múvészet, számos ilyen síremlék készúlt, a melyeknek leg- nagyobb része a templomokban máig fönmaradt. Ezek az elhúnyt férfiakat jobbára lovagi fegyverzetben, az asszonyokat pedig kemény ruhában ábrá- zolják; az alakok húen visszatükrözik a szobrászatnak lépésról-lépésre való fejlódését, kifejezésük mind élénkebbé, természetesebbé válik, s nyomukon haladva szinte észrevétlenúl a renaissance múvészet idejébe jutunk. Az országban levó számos emlékoszlop kozúl a lechwitzi a jobbak, a Brünn melletti 12 méter magas Zderad-oszlop pedig az érdekesebbek egyike. Ez az emlékoszlop lépcsózetes alapon áll; lába alúl négyzetes, majd nyolczszögbe megy át; ezen egy kisded támasztópillérekkel, mennyezetekkel, továbbá vízhányókkal díszített három oldalú alkotmány emelkedik, mely áttort múvú oromban végzódik. Az emeleti fülkékben annak idején szobrok állottak, s ekként fölötte hatásos lehetett ez a díszes emlék, melyról azt tartják, hogy a város vásárjogának jelképeúl szolgált ; valószinúleg a XIV. század második felében épúlt.