Seite - 364 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

364 A barokk ízlésú szobrászati múvek jóval számosabbak Morvaország- ban. A múvészet e korszakában a szobrászat legbensóbb kapcsolatban van az építészettel és épen úgy érvényre jut, mint a festészet; gazdag díszú, nagyszerú, pompás, festói, megkapó hatású építmények alkotása volt a föladat, a mi csak a három testvérmúvészet összhangzatos kozremúkodésével volt megoldható. A legkülönbözöbb anyagból készúlt számos szobor, mell- szobor, mindenféle domború mú, az építményeknek kóból, fából faragott, fémból vert, fínom stuccóból formált nagy változatosságú díszítményei a gondolatoknak és a formáknak rendkivúli gazdagságát, a képzeletnek kimeríthetetlen játékát varázsolják szemeink elé. Az építésznek, a szobrász- nak és a festónek egyenlóen fontos szerep kinálkozik, s miként Olaszország- ban a múvész egy személyben építész, szobrász és festó; az alkotó és vezérló tehetség ennél fogva nem tartja méltóságán alól valónak, hogy a falakat és a mennyezetet saját kezúleg fínom és kecses stuccóval díszítse. Ebben rejlik mindezen építmények egyóntetúségének az oka; díszítményükben helyes mérték uralkodik, a lcgpazarabb dísznek is összhangzatos, jól kiszá- mított festói hatása van. Baldassare Fontana áll a barokk múvészet mestereinek élén; magával hívott számos múvész segítségével palotákat és templomokat épít és belsejüket nemes ízlésú pompával árasztja el. Legkiválóbb építményei: az olmützi püspöki palota (1671), Buchlovitz kastély (1700), a kremsieri residencia (1677), a szent-hegyi, a velehradi templomok, stb. A Fontana vezetése alatt dolgozó múvészeken kivúl találkoznak olyanok is, a kik onállóan múkodnek, példáúl Giovanni Brentani és Pietro Caroste Iglauban, Andreo Allio szobrász és kófaragó Hradisch kolostorban, Giovanni Domenico Babant Olmützben, Bernardo Antonio Fosseti de Mafio kófaragó, stb.; Lorenzo Matthielli Bécsben dolgozó múvész VI. Károly császár megbizásá- ból Frain kastély nagyszerú lépcsóházában állítja föl Hercules és Antaeus szoborcsoportját, mely eredetileg a bécsi várlakba volt szánva. A német és a hazai múvészek közül említésre méltók : az olmützi Ziern család (1673 —1714), melynek több tagja gyakorolta a szobrászatot; a danzigi születésú Mandik Mihály szobrász és stuccateur, a ki Hradisch kolostor számára két csoportot készített: Neptunust lóval és Plutót sárkánynyal; továbbá az Olaszországban tanúlt Riga (Ricca) Antal königsbergi szobrász, a kó- és fafaragásban, valamint a stuccokészítésben egyenlóen jeles mester, a kinek kiválóbb múvei az olmützi jezsuita templom, a brünni Domonkos-