Seite - 374 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Morvaország), Band 17/1

374 âltalânosan el volt terjedve és mind muvészetileg, mind technikailag nagy tôkéletességgel gyakoroltatott. A festészetnek e kicsiny, de nemes fajârôl mondottakkal kapcsolatban meg kell emlékeznûnk a népies miniatur-festészeti iskolârôl is. Ez a mtilt szâzadban és e szâzad elején Morvaorszâg délkeleti végében, a tôt Fôlvidéken virâgzott és âtvitte a papirra mindazon népies ékitményeket, melyek a legrégibb idôktôl kezdve himzéseken, hûsvéti tojâsokon és agyag edényeken divatoztak. Az eflféle emlékek majdnem kivétel nélkul templomi énekes- könyvek, melyeket iskolamesterek és parasztok irtak s festettek; legrégibb és legszebb köztük az az énekeskônyv, melyet az Ungarisch-Brod melletti borsitzi Pomykal Mârton tanitö 1727-tôl 1733-ig készitett és mostansâg Olmützben a szlâv mûzeum-egyesûlet gyujteményében ôriznek. Morvaorszâgban a miniatur mellett arânylag korân kifejlett az emlék- szerû festészet. Okiratok tanûsâga szerint a képirâs ezen âgât egynémely kolostorban mâr a XI. szâzadban is gyakoroltâk; a XII. szâzad folyamân fôltûnik Cseh- és Morvaorszâgban is. Morvaorszâgban ebbôl az idôbôl egyetlen egy, de fölötte fontos emlék maradt fonn. Ez a znaimi régi ôrgrôfi vârkastély kâpolnâjânak, az ügy nevezett Pogânytemplomnak a falfestménye. A Pogânytemplomnak egész belsejét falképek boritjâk, melyek idôvel nagyon megrongâlôdtak ugyan, azonban egy részûket ûjabb idöben Meliehar Theophil bécsi festô ismét helyreâllitotta. Az oltârhely falân a Megvâltôt diesfényben âbrâzolô festmény helyre van âllitva. Ez alatt âllanak az apos- tolok, mellettük pedig két angyal térdel. A diadaliv mellett egymâssal szemközt lâtjuk donatorokként znaimi Luitpold herezeget és annak nejét, Ithât, Szent Lipöt nôvérét. A kupola felsô részét a négy apostol alakja foglalja el, a kik kôré hat szârnyu négy szerâf esoportosûl; alakjuk meg- egyezik a konstantinâpolyi Hagia Sophia templomban lâthatô szerâfok alakjâval. Ezek alatt hârom képsorozat van, a melyek közül a legfelsô a Premysl csalädnak II. Bretislavig élt összes tagjât âbrâzolja. Minthogy Luitpold herczeg II. Bfetislavot 1101-ben követte és egy szalagon 1106. évszâm van, bizonyos, hogy a falfestmény ez idôbôl valô. E mellett tanùskodik a rajz, a szertelenul hosszu lâbak és kezek, a dom- borusâg lâtszatânak teljes hiânya, a hosszû, fönt szuk, alül dûs hajtékû ruhâk, a magas, keskeny, felül lekerekitett, alül csùcsban végzôdô paizsok. A csucsives mûvészet idejében Morvaorszâgban âltalânosan el volt terjedve a falfestészet gyakorlâsa. Ügy lâtszik, Olmütz volt egyik fô helye