Seite - 394 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

394 Nincs adat, mcly bizonyítaná, hogy a régebbi idöben Morvaországban gyakorolták volna az üvegfestészctet. A morvaországi iparmúzeum buzdí- v tására nem régiben Skarda Bencdck rendezett be Brünnben üvegfestészeti múhelyt. Nagy tókéletességet ért el a fém megmunkálásának minden ága; a háztartásban még a XVI. században is lcginkább arany, ezüst, czin, vórósréz, bronz és vas edények voltak használatosak. A fémiparnak legnemesebb ága az arany- és az ezüstmúvesség, melyet a román múvészet idejében lcginkább az egyház ápolt, a csúcsíves múvészet idejében és a késó kozép-korban polgári foglalkozássá lett, világi czéloknak is szolgálva általánosan elteijedt és a XVI—XVIII. században is nem kevésbbé fontos szerepet vitt. Kitúnó helyet foglal el e tekintetben Olmütz. Egykorú fóljegyzések bizonyítják, hogy a városban a román múvészet korában is voltak már ötvösmüvek, más adatok ismét azt bizonyítják, hogy ama régi múvek még megvoltak a harminczéves háború idejében is. Valószínúleg morvaországi készítmény volt az a byzanczi ízlésú, domború múvú Madonna-kép is, melyet Ottó és Konrád morva herczegek Altmann passaui püspöknek küldtek azzal a szándékkal, hogy az a Góttweihban építendó kolostort és templomot a Boldogságos Szúz tiszteletére szentclje. A XIII. század végén (1290) Olmützben hat arany- és ezüstmúves és tizenkét kardkovács volt, és valamennyi a neustadti czéhbe tartozott. Az ótvósség nem kevésbbé szépen fejlódótt a Luxemburgi ház, IV. Károly császár, annak fivére, János órgróf és unokaöcscse, Jodok órgróf idejében; János órgróf 1367-ben megerósíti a brünni ötvösök szabályait. Többek közt nagy pártolója volt a múvészi ipar ez ágának Neumarkti János olmützi püspök. A XIV. században ötvösök neveivel is találkozunk már; ismerjük a znaimi ötvösöknek 1446-ból való szabályait. A mesterek kózúl Venczel olmützi ötvös és rézmetszó, a ki 1481-ben még élt, helyet vívott ki a sokszorosító múvészetek tórténetében; több metszete ötvösmüvet, jelesúl egy szentségtartót ábrázol; múvei közül egy sem maradt fönn. F-gyetlen egy XV. századbeli emlékról lehet megközelitö bizonyossággal állítani, hogy Olmützben készúlt volna, ez az ottani vargaczéh hat karajos alakú ezüst ereklyetartója. Nagyot haladt az ótvósség a XVI. században többek közt Zerotini Velen László által Mährisch-Trübauban. Az iglaui ötvösöknek ez idótájt az ottani plebánia-templomban védszentjüknek, Szent Eligiusnak szentelt saját kápol-