Seite - 396 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2
Bild der Seite - 396 -
Text der Seite - 396 -
396
nájuk volt. Iglauból szárniazott Bálint mester, Jamnitzer Venczel nürnbergi
hires ötvös veje, a ki Nürnbergben mint ötvös, festó, szobrász és éremvésó
egyaránt jeles tevékenységet fejtett ki. A Jamnitzer névvel kapcsolatban
meg kell említenünk, hogy az a korábban csak sejtelmen alapúló vélemény,
mely szerint a Jamnitzer család morvaországi eredetú volna, tóbbé nem
puszta sejtclem, a mennyiben idöközben sikerúlt megállapítani, hogy Morva-
országban a XIII. század elejétól a XVIII. század elejéig hat Jamnitzer élt.
A XVI. században is Olmütz áll az elsó helyen; egy igen kiváló ötvösmüröl
szóló adatok szerint az olmützi ötvösök ez idóben nagy hfrnévnek örven-
dettek. A szóban levó ótvósmúvet 1810-ben beolvasztották ugyan, de a
képe szerencsére fönmaradt. Ez Szent Lipót órgrófnak klosterneuburgi
ezüst koporsója, melyet Ferdinánd császár 1549-ben Baumgartner Márton
olmützi ötvösnel rendelt meg. A koporsónak négy év alatt kellett elkészíilni,
de minthogy Baumgartner azonközben meghalt, a megkezdett munka
folytatásával Miliner (Müllner) Keresztély olmützi ötvöst bizták meg, a ki
a koporsót 1553-ban be is fejezte. A brünni ótvósczéh szabályait a városi
tanács 1567-ben állapítá meg. Ez idótájt világi használatú kiváló múvek
kerúltek ki a brünni ötvösök múhelyeiból; Neuhauái Zakariás, Teltsch és
Polna ura ezüstbányáinak jovedelméból 1577-ben Teltsch kastélya számára
elidegeníthetetlen kincs gyanánt brünni ötvösök által aranyozott ezilstból,
vert, vésett és zománczozott, renaissance díszú, trónalakú karos székeket
és egy asztalt készíttetett. Az asztalról a megrendeló saját foljegyzéseiben
határozottan állítja, hogy Brünnben készúlt. Ezen ötvösmüvekböl scmmi
sem maradt fönn; 1632-ik évi okíratok már csak egy ezüst széket említenek;
e század elején ezt a széket és az asztalt is beolvasztották; újabb idóben
elókerúlt egy rajz, mely a széket ábrázolja. Abban a korszakban az arany
és az ezüst készletek legnagyobb részét, s pedig úgy az egyházi, mint a
világi használatúakat a német ütvósség akkori kózéppontjaiból, Nürnbergból
és Augsburgból szerezték be; valószínú, hogy e városokban morvaországi
ötvösök is telepedtek le és ott gyakorolták múvészetüket. Példa erre a
XVIII. századból az Auspitz melletti Voykovitzban született Zeckel János
ötvös, a ki 1691-ben Augsburgban letelepedett, s ott 1728-ban meghalt.
Morvaországban két múve ismeretes: egy filigrán díszú kehely a raigerni
benczés kolostorban és egy vert múvú ezüst tálcza a brünni székesegyház
kincstárában. Az utóbbi 1705-ben készúlt, vésett czímerek díszítik és a
bajorországi Schussenried kolostorból származik. Az ótvósségnek XVII. és
zurück zum
Buch Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2"
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Morvaország és Szilézia (Szilézia)
- Band
- 17/2
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1897
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.94 x 21.86 cm
- Seiten
- 352
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch