Seite - 396 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

396 nájuk volt. Iglauból szárniazott Bálint mester, Jamnitzer Venczel nürnbergi hires ötvös veje, a ki Nürnbergben mint ötvös, festó, szobrász és éremvésó egyaránt jeles tevékenységet fejtett ki. A Jamnitzer névvel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy az a korábban csak sejtelmen alapúló vélemény, mely szerint a Jamnitzer család morvaországi eredetú volna, tóbbé nem puszta sejtclem, a mennyiben idöközben sikerúlt megállapítani, hogy Morva- országban a XIII. század elejétól a XVIII. század elejéig hat Jamnitzer élt. A XVI. században is Olmütz áll az elsó helyen; egy igen kiváló ötvösmüröl szóló adatok szerint az olmützi ötvösök ez idóben nagy hfrnévnek örven- dettek. A szóban levó ótvósmúvet 1810-ben beolvasztották ugyan, de a képe szerencsére fönmaradt. Ez Szent Lipót órgrófnak klosterneuburgi ezüst koporsója, melyet Ferdinánd császár 1549-ben Baumgartner Márton olmützi ötvösnel rendelt meg. A koporsónak négy év alatt kellett elkészíilni, de minthogy Baumgartner azonközben meghalt, a megkezdett munka folytatásával Miliner (Müllner) Keresztély olmützi ötvöst bizták meg, a ki a koporsót 1553-ban be is fejezte. A brünni ótvósczéh szabályait a városi tanács 1567-ben állapítá meg. Ez idótájt világi használatú kiváló múvek kerúltek ki a brünni ötvösök múhelyeiból; Neuhauái Zakariás, Teltsch és Polna ura ezüstbányáinak jovedelméból 1577-ben Teltsch kastélya számára elidegeníthetetlen kincs gyanánt brünni ötvösök által aranyozott ezilstból, vert, vésett és zománczozott, renaissance díszú, trónalakú karos székeket és egy asztalt készíttetett. Az asztalról a megrendeló saját foljegyzéseiben határozottan állítja, hogy Brünnben készúlt. Ezen ötvösmüvekböl scmmi sem maradt fönn; 1632-ik évi okíratok már csak egy ezüst széket említenek; e század elején ezt a széket és az asztalt is beolvasztották; újabb idóben elókerúlt egy rajz, mely a széket ábrázolja. Abban a korszakban az arany és az ezüst készletek legnagyobb részét, s pedig úgy az egyházi, mint a világi használatúakat a német ütvósség akkori kózéppontjaiból, Nürnbergból és Augsburgból szerezték be; valószínú, hogy e városokban morvaországi ötvösök is telepedtek le és ott gyakorolták múvészetüket. Példa erre a XVIII. századból az Auspitz melletti Voykovitzban született Zeckel János ötvös, a ki 1691-ben Augsburgban letelepedett, s ott 1728-ban meghalt. Morvaországban két múve ismeretes: egy filigrán díszú kehely a raigerni benczés kolostorban és egy vert múvú ezüst tálcza a brünni székesegyház kincstárában. Az utóbbi 1705-ben készúlt, vésett czímerek díszítik és a bajorországi Schussenried kolostorból származik. Az ótvósségnek XVII. és