Seite - 421 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

421 vajat és kórúlbelúl 80.000 métermázsa sajtfélét készítenek. A sajtok kôzûl honi sajátszerúség gyanánt említendó a neboteini vagy olmützi „kvargli", vagyis túróból készúlt sovány sajt. Az olmützi ôsszes e nemú sajtkészlet (ú. n. „Handkâse") évente 600.000, egyenként 60 darabból álló csomagra tehetó, mintegy 300.OOO forint értékben. Morvaország juhtenyésztése az utóbbi évszázadon át egész kórforgást végzett, kiindúlva a gyapjúfínomítás és a nyájak szaporításának meg- kezdésétól a legnemesebb, legtóbb gyapjút szolgáltató s egy millió lét- számra emelkedett állatok tenyésztéseig, azután pedig visszaesve a mostani állapotba, a melyben a tenyésztés elé egészen más czélt túztek a változott kórúlmények. 1771 óta egyes morva uradalmak eredeti Merino-állatokat vásároltak külfoldról tenyésztési czélokra. E nemes fajtából való nyájak lassanként az egész országban elterjedtek és ezek lettek tôrzsévé mindazok- nak ajeles ivadékoknak, melyek késóbb Morvaországot az „arany gyapjú" új honává tették. A mezógazdasági életfóltételek megváltozása, a kôzlekedési eszkôzôk kifejlódése és a tengerentúli tenyésztés emelkedése, nemkülónben a divat fordúlata is lassanként oda hatottak, hogy Morvaország nagy és híres juhászatai egymásután fóloszlottak, úgy, hogy ma már csak elszórtan akad még néhány legfínomabb gyapjút szolgáltató nyáj. Miként az egész monarchiában, Morvaországban is folyton csôkken a juhállomány. 1857-ben még 470.000, 1890-ben pedig már csak 80.OOO darabra ment a birkák száma. Pedig a nagy, természetes száraz legelókkel és gyérebb lakossággal bíró kerületekben ezentúl is czélszerú lenne a birkát, nem ugyan csupán a gyapja és teje miatt, hanem kiválóan hús-állatnak tartani. Belterjesebb gazdaságokban meg is kisérlették ezt részben úgy, hogy tisztavérú nyájak- ban tenyésztettek hús-juhokat, részben pedig vérkeverés által is czélhoz jutni tórekedtek; azonban a hízó-juhnak egyre csókkenó kivitele és az ezen termelési ágnak amúgy sem kedvezó belfôldi fogyasztása kôvetkez- tében nem sok és nem tartós sikerrel. Említést érdemel még a Kárpátok vidékén szokásos fejós juhászat. Az itt tenyésztett juh az Ovis strepsiceros (magyar juh) egy fajtája s tôbbnyire fehér a gyapja, de azért fekete állatok is akadnak mindenfelé, s épen ezeket tartják a legjobban tejelóknek. A kosok nagy szarvúak, de az anyajuhok kózt sem ritkák, a melyeknek szarvuk van. Sajnos, hogy helytelen párosítással a fínomított gyapjú kedveért itt is csôkkentették az állatok zômôk termetét s nagy ellenálló erejét. Külónósen