Seite - 435 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

435 a tarvágásos üzemmódok szerint gazdálkodnak, a melyet félreismerhetetlen hátrányai mellett is fóként a törzs- és gyokérfa értékesítésével járó nagy jôvedelmezôség ajánl, s ezenkivúl a mezógazdasági közbensö ültetvények lehetóvé tételével az ezzel való kapcsolatot is biztosítja, s a tetemes haszon- hajtás mellett kivált arra irányúl, hogy a mesterséges erdófelújítást, tôrténjék az akár magról, akár csemetékról, fejlódésében elósegítse. E gazdálkodási módnak különben még az a nemzetgazdasági kihatása is megvan, hogy azon országrészeken, a hol kiválóképen uralkodik, így a folyók erdós vidékein és déli Morvaország erdeifenyús területein, a legszegényebb lakos- ságnak is lehetóvé teszi legszükségesebb gazdasági termékeinek beszerzését. A tarvágási rendszer erdógazdasági fontossága csak akkor világlik ki kellóképen, ha figyelembe veszszük, hogy a nagybirtokosság egész erdó- területének, a mely kerekszám 480.000 hektárnyi, 80 százalékán, tehát mintegy 384.000 hektáron, kétharmadrészben százéves és egyharmadrészben nyolczvanéves vágáskorokkal gazdálkodnak, a mi évenként 3.760 hektárnyi tarvágásnak felel meg. Minthogy ez a gazdálkodási mód a felújításra nézve szabad választást enged a fanemekben, egyúttal lehetóvé teszi a legnagyobb szabású mesterséges folújítást. Régibb, nem mindenütt egészen helyesen értett alkalmazásának estek áldozatúl az elóbbi, széles és kózvetetlenúl egymás mellé sorakozó vágásterületek miatt a természet alkotta elegyes állabok, a melyek helyében a mesterségesen felújított állomány, kivált az erdei-fenyú és a tölgyfa területén, jobbára elegyítetlen. A nagyban kónnyen értékesíthetó lúcz-fenyó általános kedveltsége utóbbi idóben ezt a fanemet tette az ország erdeiben uralkodóvá. A mesterséges erdómívelés ezek szerint a morvaországi erdóbirtokos legfontosabb feladatainak egyike, még pedig túlnyomó nagy részben cseme- téról való felújítás alakjában, a mi megint a mívelési anyagnak mintaszerúen ápolt csemetekertekben való fülnevelését teszi szükségessé. Mintegy IOO millió csemete áll ez iskolákban állandó rendelkezésre, a minek kórúlbelúl 50 százalékára rúg a folyó szükséglet. A csemetéknek 6 százaléka lombos fa, 69 százaléka lúcz-fenyú, 18 százaléka erdei és 7 százaléka vórós-fenyú. A lombos fák ifjabb ültetvények gyanánt leginkább a folyamvidékek erdóterületein, meg a dombvidék alsó és kózépsó erdeiben, ellenben korosabbakúl keverék fanemek gyanánt a túlevelú erdókben szerepelnek. A morva erdógazda legkedveltebb fája, a lúcz-fenyú, az ép említett területek kivételével az egész országban uralkodó; a magasabb fekvésú területeken 55*