Seite - 436 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

436 hàrom- és négyéves, az alacsonyabbakon és a Kârpâtokban kétévtes csem'e- tékrôl nevelik. Az erdei-fenyût tulajdonképeni terûletén, az orszâg déli részén, egyéves, az éjszakin (Könitz tâjân) kétéves csemetékben ûltetik. A vôrôs-fenyû az egész Orszâgban keverék fanem s hézagpôtlô gyanânt szolgâl. Az imént jelzett kiterjedésû mesterséges erdômivelés mintegy 250.000 napszâmnyi munkaerôt követel, a minek elôteremtése az orszâg sûru lakos- sâga folytân nem kerul nehézségbe, minthogy a munkànak igen gyakran az erdô természetben valö ellenszolgàlata, igy a fu-, alom- és galyszedés engedelme a dfja, a mi a szegényebb lakossâgra nézve sok helyütt valödi életszûkséglet. Ezek nélkûl még egészen méltânyos készpénzfizetés mellett sem igen lehetne a legtöbb esetben a munkaerôt megszerezni. A természetes fôlûjttdsnzk is megvan a maga természet kijelôlte, hâboritatlanûl megmaradt területe a Szudetek magasabb lejtôin s a Kârpâtok egy részében. Sôt e terület ûjabban igen örvendetesen növekszik is, éjszakrôl dél felé haladva höditö ütjäban. Egy kôrulmény azonban gyakran elhärit- hatatlan akadâlyt gördit elébe, s ez az erdôk kôltészete : a vad. A jegenye- fenyût és a bükköt, mert ezekrôl van itt a fölüjitäst illetôleg a szô, kedveli a vad leginkâbb, a vadat meg az erdôk urai kedvelik, s ennek a fogas kérdésnek vajmi ritkân akad mind a két félt kielégltô megoldâsa. A cserhântâs déli Morvaorszâgban ügy a Morva mentén levô erdôkben, mint a Schwarzawa és az Iglawa vôlgyében, de a Kârpâtok alsô és kôzépsô erdôségeiben (Ungarisch-Brod), valamint a cseh-morva hatârhegység alsô fokozatân (Znaim, Frain, Kromau) egész Brûnntôl éjszakra szokàsban van, azonban e nagy kiterjedésû területen is csak egyes, a kereslethez szabott kisebb alkalmas térségeken gyakoroljâk. Hogy az oly nagy pénz- és munkaerôvel beültetett erdôségek âpo- /dsâra is éber szemmel ügyelnek, az természetes, és mindent elkôvetnek arra nézve, hogy a legrôvidebb id<5 alatt a lehetô legnagyobb és legértékesebb termelést biztositsâk. A cseh-morva hatârhegység, a Szudetek és Kârpâtok gyér népességû magasb részeinek kivételével az erdôk gondozâsa arânylag kônnyen is megy, mivel sem a munkaerôben, sem abban nincs hiâny, hogy az anyagot munkaerôre vâltâs, vagy eladâs âltal értékesiteni lehessen. Jöllehet az erdbhasznâlaiot a nagybirtokossâg erdeiben âltalân véve intensivnek lehet mondani, annak mégis kûlônféle, vilâgosan megkûlônbôz- tethetô fokait lâthatni, melyek a helyi vâsârokon jelentkezô kisebb vagy nagyobb kereslethez, az erdôterûlet nagysâgâhoz és a kôzlekedési eszkôzôk