Seite - 443 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

443 természetesen kimélet alá nem esvén, csakhamar kózprédává lesznek. Nem ritkán a Kárpátokból is átvándorol Morvaország erdeibe egy-egy vaddisznó, kivált télen, a mikor hihetetlen nagy útakat kalandoz be, míg valamely gyilkos golyó véget nem vet kóbor életének. Valóságos Eldoradója Morvaország termékeny földje a nyiílak pajzán nemzetségének. A Lundenburg, Göding, Sokolnitz, stb. tájékán tartani szokott nagy nyúlvadászatok olyan nagy zsákmányt szolgáltatnak be éven- ként, a minöhöz fogható a monarchiának csak kevés vidékén kerúl. A zordabb éghajlatú kerületekben ugyan e vad már nem oly számos, de még mindig elég jól jutalmazza a reá való erdei vadászat kellemes fára- dalmait. A sokat üldözött tapsifülesekból esó évi zsákmány kerekszámmal mintegy 250—300 ezerre tehetó. Brünn, Nikolsburg, Göding, Znaim és Auspitz kerületeiból évenként nagy mennyiségút szállítanak külföldre is, kivált Franczia- és Angolországba. 56*