Seite - 445 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

445 szép számban tér meg évról-évre morvaországi költöhelyeire; a szalonka a magasb hegyi erdók árnyékos csondjébe, a fürj meg a Morva-vidék dúsan virúló vetései kózé. A vízi szárnyasok (vadludak, vadkacsák s egyéb mocsári és más vízi madarak) a csekély számú tavakon és a Thaya, meg a Morva síkjain kedvezó lakóhelyekre találnak. Ejszakon és a kózépvidék hegyes tájain tavaszi és ószi átvonúlásuk idején lövik e ritkább vendégeket. Vadgalamb, fenyürigó s több más, kevésbbé becses szárnyas vad az egész országban tetemes számban esik zsákmányúl. A dúvad, mely. a tartománynak egyéb vadban való nagy gazdagsága miatt minden évszakban dúsan terített asztalra talál, Morvaországban is bóven van s a monarchiában honos összes fajok képviselvék sorában. Habár csak elvétve, de akad néha-néha egy-egy viedve, farkas és nem épen oly ritkán hiúz is, melyek mind a Kárpátokból vándorolnak át a Beszkideknek a sziléziai határ mentén húzódó erdeibe (1890 óta az Ostravitza vólgyében öt hiúzt löttek); olykor egy-egy vadmacska is akad ugyanitt. Róka termé- szetesen az egész országban mindenfelé elég számban s nagy igyekezettel szorgoskodik azon, hogy a legtöbb szelídebb erdei lakó esetleges túlszaporo- dását bölcsen korlátozni segítsen. A kártevó vadakból évenként mintegy 1.500 rókát, kórúlbelúl 300 vidrát, több mint 300 borzot s ezenkivúl számos nyestet, górényt és menyétet ejtenek el. A szárnyas ragadozökböl is tetemes számú esik évenként a puska és csapóvas áldozatáúl, még pedig 30—40 sas, 200—300 fülesbagoly, s ezeken a nagyobbfajta vadászathoz számítható szárnyasokon kivúl még igen sok sólyom, kánya, bagoly, varjú és más kisebb ragadozó madár. A füles- baglyot fókép a fogolyban bövelkedöbb vadászterületeken irtják. A mi a vadászat módját illeti, elmondható, hogy az Morvaország legnagyobb részében szigorúan a vadásztorvény és szokás szerint torténik. Hogy azért ez alól itt is akadnak nem épen dicséretes kivételek, azt kivált az a kórúlmény teszi érthetóbbé, hogy a nagy, i sen dús vadállományú területek kózé ékelt sok kis vadászterületen a paraszt lakosság, a vad okozta károk elhárításának örve alatt, nem egy oly módon is pusztítja a vadat, a mely a szorosb értelemben vett vadász-szokással ellenkezik. A brünni morva vadvédó egyesúlet úgy az e téren való visszaélések meggátlása, mint a kutyafajok nemesítése és kitanítása érdekében már egy évtizednél régibb ideje igen szép sikerrel múkódik. A honi vadászat érdekeit