Seite - 466 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

466 útczákat, csinosan épített iskolákat, egy igen szép templomot s egy, a részvénytársaság tulajdonában lévó olyan vendégfogadót talál az útas, a minónek jóval nagyobb városokban sem igen akad párja; továbbá az árúcsarnokok, a Wilhelmspark és a tôbb killôn pavillonból álló mintaszerú kórház szintén a helység jó módjának és kényelmének tanújelei. A vaskohókon kivúl egyéb fémolvasztók ma már nincsenek Morvaország- ban, de van még a Mâhrisch-Ostrau melletti Pfívozban két zink-hengereló, melyekben tóbbnyire külfóldi nyersanyagot dolgoznak fól bádoggá. A boskovitzi, íernahorai, oborai, lissitzi, stb. régi timsógyáraknak, a hol timsót, glaubersót és gáliczot gyártottak valaha, ma már nyomuk sincsen. Ipar, kereskedelem és kôzlekedés. Morvaország legszorgalmasabb és legtóbb termelésre képes iparúzó tartománya a monarchiának. Mindenek elótt a fóld kincsei azok, a melyek az órgrófság iparának czélját és irányát megszabták. Dús kószén- és vas- telepek kedveztek ez ipar korszerú kifejlódésének. A keramika kitúnó agyagra, a faipar terjedelmes és jól ápolt erdókre talál ez országban. A lentermesztés, meg a juhászat annak idején, a mikor még nem a gyarmatokról kerúlt fonóanyagok fódózték a fó szilkségletet, a szóvóipar gyors fólvirágzását tette lehetóvé. A czukorrépa czélszerú mívelését nem csupán a fóld alkata, hanem a sajátszerú birtokviszonyok is elósegítették. Ezeknek külónben is nevezetes szerepilk van Morvaország kózgazdasági életében. Míg ugyanis egyfelól a nagybirtokosság megléte a kor színvonalán álló mezógazdaság fontos ágainak alapfóltétele : addig más részt a szántó- fóldnek már régi idók óta tórténó elaprózódása a fóldmíveló osztályt ipari mellékfoglalkozásra szorítja, mely megint a külónben is szapora népesség szaporodásának kedvez. Az ipari munkás gyakran kisbirtokos is egyúttal s legalább az év bizonyos szakaiban fóldmíveló napszámos. Morvaország a tengertól távol s elegendó vízi útak nélkúl levén, saját kereskedelmének nem nyújt oly kedvezó fóltételeket, a melyek annak a honi szükséglet keretén túl világforgalommá való fejlódését biztosíthatnák. Ósidók óta csak átmeneti területe volt Európa délról éjszakra és éjszakkeletre vonúló kereskedelmének, s az is maradt mind máig. Három nagy, Bécsból kiágazó vasútvonal szeli át az országot. De a nyugatról kelet felé menó vasútak nem kielégítók s részben még oly kózeli múltból valók, hogy eddigelé