Seite - 468 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

m A tanítómesterek e téren flamandok valának, kik a XIÎÎ. század táján vándor és telepító ösztönüket követve, kelet felé költöztek s egészen a Szudetek vidékeig eljutottak. Múszaki ismereteik, czéh- és város-szervezetük voltak az uralkodók a kézmüipar elsó korszakában. A belföldiekben tanúlékony kóvetókre találtak, a kik az országban elszórt számos városbari a czéhekbe szervezkedett posztószovó ipart szép virágzásra juttatták. E mellett különös hásznát látták a szövetkezeti intézményeknek, a milyeket közös kikészító, festó, stb. múhelyek alakjában és a jó áron való értékesítés ügyében létesí- tettek. Ilyenféle intézetek csenevész maradványai még ma is élnek. Mainapság a morva gyapjúszovó-ipar úgy a gyári, mint a háziipari tevékenység alakjában él. Csakhogy nem ama régi, patriarchalis színezetú háziiparéban, a mely abban állt, hogy a háznép ruházatára valót a család- tagok téli munkája készítette el, hanem a megrendelésre dolgozás alakjában úgy, hogy a vállalkozó számlájára, de nem annak múhelyeiben, hanem az illetó munkás lakásán és családtagjai segítségével készúl a bérmunka. Az iparszerú termelés korában is folhasználták a falusi lakosság házi fonatait ép úgy, mint a hogy a városokon kivúli és czéhekbe nem szervezkedett szóvés is tovább élt ezen tisztes ipar czéhszerú úzésének virágkorában is. A morva gyapjúárúk gyáripari úton való termelése az osztrák kor- mánynak a múlt század második felében tórtént buzdítására indúlt meg. A fólvilágosúlt kényuralom korának vezérembereit élénken foglalkoztatta a nemzeti ipar teremtésének ügye. S habár az e czél elérésére irányított eszközök némelyike nem vált is be, legalább életrevaló magvakat hintettek el, a melyekból néhány évtized elmúltával csakugyan kifejlódótt az osztrák nagyipar. Méltán is adózik ezért a nép e gazdasági politika vezetójének, II. yózsef császárnak és tanácsadóinak hálás kegyelettel. Az akkoriban használt eszközök állami gyárak fólállításában, magán- vállalatok segélyezésében, vámpolitikai intézkedésekben s nem-katholikusokra vonatkozó türelmi rendeletekben, külföldieknek ónálló ipari tevékenységre való jogosításában és egyúttal a szabad kôltôzkôdés biztosításában, a mun- kásoknak a katonakôtelezettség alól való folmentésében és a czéhkényszer enyhítésében, sót részben teljes megszúntetésében is állottak. Igy 1765-ben a kormány alapította Brünnben az elsó posztógyárat, a mely egy kereskedó- társaság vezetése alatt állt s tetemes állami segélyben részesúlt. 1780-ban e gyár vezetése Köfiller János Lipót (szül. 1743. Brünnben) kezébe ment át, ki tetemes számú németországi munkást hívott Brünnbe. Ezeket utóbb még