Seite - 491 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

iéi cserjés erdö között és a nép kôltÔi képzelmének csodâs regék kigondolâsâra nyüjtanak alkalmat. Nem kevésbbé érdekesek a hegyfalakba bevâgddott nagy szâmu szaka- dékok sem („die Gräben"), a melyeken a hegység tetején tombold zivatarok idején pusztitd zâporpatakok omlanak alâ. E magaslatok legszebb disze mindazonâltal kétségkivul a gyönyörü erdôség, a melynek üde forrâsokat rejtô zöld palâstja mintegy 30.000 hektârra terjed s többnyire szâlas erdô- Tâjrészlet Freiwaldau kôrnyékén. üzemben van kezelve, a hol szivesen tanyâz a legnemesb vadak egyike: a büszke szarvas. A szâlerdôket alkotd erdei- és jegenye-fenyûk meg bükkök mellett a közbe kevert vôrôs-fenyû, szil-, kôris- és tölgyfak igen becses erdei értéket képviselnek. Buja nôvésu sarjerdôk vàltakoznak gyertyaszâl egyenességu régi törzsekkel, mig végre a szâlerdô hatârân mâr csak a tôrpébb nôvésu fâk tengetik keserves éltûket. Mentûl magasbra emelkedünk, annal alacsonyabbak a törzsek, de egyûttal annal mélyebbre ereszkednek alâ az ernyôszeruen terjedô âgak s annal erôsebbek a fâk gyôkerei. Csak igy képesek a fâk a hosszû és zord telek nagy hô- és jégnyomâsât elviselni 62*