Seite - 520 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

520 település azota maig csak nem szakadatlanúl lakóhelyúl szolgált. Az itteni magas partok lehetségessé tették, hogy az épen mellettük elfutó Oppa folyóhoz kôzelebb férkózhessenek, mint bárhol egyebütt, a nélkúl, hogy a lakosokat, a még ma is nagy árvizek veszélylyel fenyegették volna. Az esetleges talajalakúlás a sík fóld felé is elégséges óltalmat nyújtott, mert ezt a telepúló helyet tôbb szakadás által erról a részról is elzárta. A múvelódés- nek az a képe, melyet az itten gyûjtôtt tárgyakból alkothatunk, olyan népes- séget mutât, a mely kivált fóldmíveléssel és marhatenyésztéssel foglalkozott, de némi vadászatot és halászatot is úzótt. Lakóhelyúl sárral kitapasztott sóvénykunyhó szolgált, melyet néha egy-egy alatta ásott gôdôrrel is bóvítettek. A kunyhón kivúl mély, zsákszerú gódróket ástak, melyek nagy kavicsokkal megtóltve, túzhelyekúl szolgáltak. Ezekben találhatók fól tarka óssze-visszaságban a tórténetesen elhányódott vagy hasznavehetetlenekké vált s így eldobált mindenféle házi eszkózók és ételmaradékok. Számtalan edénycserepen kivúl tôbbnyire állati csontok tóltik be ezeket a gódróket. Ezek a csontok tizenegyféle szelíd és hétféle vad állatnak maradványai. Leggyakoribb a szarvasmarha (4 fajban : a bos primigenius Boj., a bos taurus L. egy gyóngébb és egy erósebb faja s a bos brachyceros Rütim.), a házi disznó, és egy formás juh fajta ; ritkább a kecske, ló, a kis tózegi eb, a tyúk és a kacsa. A vadállatok kózúl a gímszarvas, óz, nyúl, vidra, barna medve és hód fordúl elô. Kivéve a lovat és tyúkot, ezeket az állatokat mind fózve, ritkábban sülve lakmározták fól. A feltórt velós csontokból kóvet- keztethetjiik, hogy a lakosok szívesen fogyasztották a csontvelót is. A cseréptárgyak legtóbbje használati edény, tiszta, vagy homokkal és kóvecscsel kevert agyagból szabad kézzel gyúrva és szabad túznél kiégetve. Az agyagnak ekként támadó kormosodását fólhasználván, simítás által grafit- szerú fényt adtak az edényeknek. Formákra nézve kevés a változatosság : mindóssze kevéssé óblós, vagy erósen hajlott oldalú, egyenesen vagy kúposan kinyúló s karima nélkúli nyakú, fül gyanánt dudorokkal, vagy zsinórakasz- tókkal ellátott fazekak, hasonló módon készített vedrek, magasan ívezett fülú csuprocskák, grafittal festett félgómb alakú, befelé hajló karimával ellátott csészék és tálak azok, a miket találtak. Megemlítésre méltó még néhány korsószerú edény és két, tólcsérszerú eszkóz, mely edénylábazat lehetett. Az alakok egynemúsége mellett az edények díszítése is nagyon silány. A vastag falú, üstszerú fazekaknak a szája kórúl párkányformára alakított szóg- és újjbenyomások, a kisebb bógrék oldalain pedig azokat elborító