Seite - 524 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

524 három-négy egyfülú csészével rakták kórúl. Érdekes az egyik tálnak karima- tóredéke, melybe máandervonal van bekarczolva, s ezen kivúl még a három- szógú szalagnak és zeg-zugos vonalnak egyébként is használt díszítését ¡s alkalmazták. A régibb hallstatti múvelódési korszak hasonló sírjaiból szár- mazhatik a Teschen melletti Gross-Ellgothból való nehány edény is. Valamivel újabb hallstatti korszakból, talán a Kr. elótti VI. és V. századból való lehet Jagerndorf kózelében az egykor nagy kiterjedésú, de most már fóldúlt temetkezó hely a Schellenburg (Burg Lobenstein) keleti oldalán, melynek eródítése részben egy sajátságos, fagerendákból és agyag- tómésból álló, a temetóvel már korán ósszefüggótt óskori sánczon épúlt. Régibb tudósítások szerint ezek a sírok alacsony, dombszerú fóldtóltések voltak, melyek alatt kóvel kirakott fenéken csonthamuval megtóltótt edények (hamvveder, tál, korsd) kórúl számosabb más edény esoportosúlt, melyek kózúl gyakran tóbb is volt egymásba rakva. Ezek a tóbbnyire grafittal feketített edények sokszor kólappal vagy kózónként átfúrt kerek agyag- korongokkal voltak befódve. A megmaradt edények kózúl sajátságos formá- jánál fogva kiváltképen a bütykós hamvveder érdemel említést, melyet azért nevezünk így, mert hasának kózepén állandó számban három vagy ót, félkórókkel kórúlfogott bütyók áll ki. Egy más, hasonló alapformájú, alacsony, egyfülú csészével együtt Sziléziára és Lausitzra nézve jellemzetes mellékágát alkotja ez az alak annak a fejlódési sorozatnak, a mely délról kiindúlva a nyugati alpesi tartományokban, Alsó-Ausztriában, Morvaországban (Míiglitz, Trschitz), éjszaki és keleti Csehországban terjedt el. A milyen gonddal állították eló ezeket az edényeket, épen oly figyelmet fordítottak azok díszí- tésére is. Ennek alapgondolatát még most is kiváltképen a háromszóg-szalag ábrázolja. Mindamellett azáltal, hogy azt tóbb vonalnyalábra bontották fól, kózéjük pontozott sorokat és gódrós benyomatokat iktattak, valamint hogy az edénynek nyakát kórúlvont kórókkel rajzolták meg, ez a díszités immár változatosságot és kecsességet nyert, és múvészi értékról is tesz bizonyságot. Az edényekben való bóségtól elütó az, hogy ezek a sírok mennyire szegények egyébként. Nem ritkán még pusztán kó- és csonteszkózók, ezen- kivúl egyes, kóból és csontból való fityegók, azután orsók, kógyúrúcskék, kis, kerekre csiszolt cserépdarabok jónnek eló. Bronz a sfrokba tóbbnyire csak mint apró eszkóz (haj- és ruhatúk, kések, karra való tekercsek) kerúlt. Egyes sírmellékletek pompájáról tanúskodhatik a képen ábrázolt, dúsan vésett óvlemez, mely most a troppaui múzeum ékessége. Ennek a díszító