Seite - 530 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

530 Az ország egyik herczege a troppaui tartománynak öt illetô részét az oppelni herczegnek adta el, kitöl az 1460-ban György királyra szállt. A Premysl családnak egy más tagja a maga részét szintén ennek a királynak adta el, a ki meg fiainak adományozta. Ezek közül Viktorin tûnik ki, a ki vitézúl hadakozott a magyarok eilen, de 1469-ben hadi foglyukká lett. E közben Nassidel Berka fókapitány Troppauból és Grâtzbôl Felsó-Sziléziát tartotta féken, s megsarczolta a szomszédos neissei és más területeket, melyek urai Mátyáshoz állottak. Viktorin, ki a magyar király ügyének megnyeretett, visszatért Csehországba és 1472-ben megosztozott testvéreivel az atyai ôrôkségen. Ó kapta Troppaut. Mátyással való jó viszonyának köszönheti országa, hogy a késóbbi bonyodalmakban jobban megkimélték, s hogy Troppau 1473-ban fölszabadult a több évi egyházi tilalom alól. Az olmützi béke (1479) meghozta a sokat gyötrött Sziléziának a rég nélkü- lözött nyugalmat. Viktorinnak azonban már 1485-ben nehány szlavoniai várért át kellett engednie herczegségét, minthogy a magyar király azon törekedett, hogy természetes fiának, Corvin Jánosnak gazdag ôrôkséget gyujtsön. János csakugyan Troppau urává lett, melyet azonban (1501) II. Ulászló magyar és cseh királynak engedett át. A király viszont testvéré- nek, Zsigmondnak, mikor pedig ez (1506) Lengyelország királya lett, II. Kázmér tescheni herczegnek adta Troppau fókapitánya czímmel. Mikor I. Ferdinánd megszerzé a cseh koronát, Troppau is ó reá szállott és 1614-ig a Habsburg családbeli cseh királyok birtoka volt. Jägerndorfot, mely I. Jánosé lett, fia, II. János (1383 —1423) örö- költe ; azután zálogúl az oppelni herczegnek, a morva Jodoknak, utóbb Jodok nagybátyjának, cseh Venczelnek és Zsigmondnak, majd a briegi herczegnek jutott. Errôl 1422-ben ismét II. Jánosra szállt. Ennek utódai voltak fia, V. Miklós és unokája, IV. János (1423—1483), ki a herczegséget elveszté Mátyás magyar király javára. Mikor 1482-ben a leobschützi ág kihalt, Mátyás király a megüresedett területet Jägerndorffal egyesíté. Mátyás halála után Borbála, IV. János nóvére, I. Miklós utolsó ivadéka, volt Jägerndorf úrnóje, ó mellette azonban Schellenberg János cseh kanczellár és fia, György is szerepel, ki Borbála leányát vette nóúl, A Schellenbergek 1523-ban eladták a herczegséget György brandenburgi órgrófnak, kinek azt Lajos magyar király is húbérúl adományozta, mit I. Ferdinánd 1532-ben megerósített. A Hohenzollernek 1523-tól 1622-ig voltak Jägerndorf urai. Jámbor György órgróf alatt (meghalt 1543) a reformácziót ellenállás nélkúl hozták