Seite - 534 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

534 a bevândorlâsnak, olyan igazsâgszolgâltatâst kellett neki nyüjtani, mely az <5 szokâsaival és jogfogalmaival megegyezett, s melyben a sajât kebelébôl kikerûlô birö vagy soltész is szerepelt. Ez okböl az ô-szlâv zsupa-alkotmâny alöl ki kellett ôt venni ; ezenkivûl csupân jogérvényesen megâllapitott adökat és szolgâlatokat lehetett tôle kivânni, miért is mellôzni kellett az ô-szlâv robotokat és természetbeli szolgâltatâsokat. A német jog szerint alapitandô falu élén a locator, a vâllalkozô âllt ; kapott egy szabad telket, megszerezte az italmérés jogât, az alsôbb jogszolgâltatâst, stb.., mely utôbbit a kôzség vâlasztottjaival gyakorolta. A falu hatârâban levô többi telket a parasztok közt osztottâk szét, kik pénzben meghatârozott bérfizetést, néha kisebb természetbeli szolgâltatâsokat is voltak kötelesek érte teljesiteni. A német telepesek Alsô-Sziléziât arânylag rôvid idô alatt elnémetesitették; ôk szerezték meg Troppauban a tôbbséget a német elemnek, melyet kivâlt II. Ottokâr és Bruno olmützi püspök pârtolt. Lassanként a bennsziilôtt paraszt is meg- ismerte és megbecsûlte a német telepesnek adott jogokat ; ô is rââllott, hogy telkéért megâllapitott pénzbeli bért fizessen, s ekkor mi sem âllta ûtjât annak, hogy a mâr meglevô szlâv lakosù kôzségek is német jog szerint szervez- tessenek. Idôk folytân a paraszt ismét elveszté kedvezô helyzetét, kivâlt mikor az alsô nemesség ereje a huszita hâborûk kôvetkeztében megbénult, s Csehorszâgban és Sziléziâban a hûbéres fônemesség fôleg a Jagellôk erôtlen uralkodâsa alatt tûlsâgosan elhatalmasodott. Tartôs hatâssal volt a német jog a vârosok fejlôdésére. Eredetôket a vârosok vagy valamely régi szlâv vârnak, mint példâul Teschen, mely 1151-ben, mint a vârnagy székhelye emlittetik elôszôr, vagy pedig fontos kereskedelmi utak mentén valô kedvezô fekvésôknek köszönik, mint Troppau, mely elôszôr 1195-ben fordûl elô mint telep és vâmhely az „Oppau melletti" jelzôvel, vagy Leobschütz 1183-ban. De csak attôl az idôtôl kezdve érdemlik a vâros nevet, mikor német jogot kaptak, mert egyedûl ezzel nyerték meg a sajât jogszolgâltatâst, lakosaik a személyes szabadsâgot, meg a dologbeli szabadsâgot is annyiban, a mennyiben csupân meghatârozott bért voltak kötelesek fizetni. A német joggal fölruhäzott vâros feje a fônôk volt, ki az igazsâgszolgâltatâst a polgârsâg kebelébôl vâlasztott birâkkal gyakorolta. A polgârok a részôkre kiosztott telkeken fôldmivelést uztek, ipart folytattak, melynek, valamint a kereskedelemnek a lakossâg és a forgalom emelkedé- sével egyre nagyobb mértékben szentelték magukat. Freudenthal volt az elsô német joggal ellâtott vâros, Troppau mâr 1224 elôtt német jogot nyert,