Seite - 548 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

548 Figyelmesebb vizsgálatnál köntlyen szembetúnik a Szudetek vidékén lakd zárt törzs, meg a keleti gyarmatok németjei, kivált a Teschenben és Bielitzben és kôrnyéktlkôn lakdk között lévô testalkatbeli külónbség, a kik a falvakon részben még megtartották sajátszerú viseletiiket is. Míg a sziléziai Szudetek hegyiakói erós izomzatú és tüdejú szikár alakok, kiknek erós, izmos, gyakran kissé duzzadt nyakán jdl kifejlett, hosszúkás tojásdad eleven arczú, mélázd és nyílt tekintetú, súrú hajzatú fó nyugszik, a melynek csontozata és vonásai élesen kiemelkednek, a szájuk pedig az arczjáték izomzatának feszessége miatt kissé szögletes szabású : addig a Szilézia keleti felében lakd németek testtörzse és nyaka kecsesebb alkotású s az arczuk is ugyanazon éles vonások mellett mégis valamivel fínomabb szabást mutat, kivált a keskenyebb ajkak miatt, s egész kifejezésében éles gondolkozásra és erós itélótehetségre valí. Morvaország Sziléziába beékelódd éjszaki csúcsának mind a két felén, az Odera és Ostravica közti sikföldön a mezógazdasággal és baromtenyész- téssel foglalkozd lach ok, a Beszkidek lánczolatán pedig a juhászatbdl éld „oláhok" laknak, a kiknek cseh-szláv törzsei a tartomány népességének 2 2 százalékát teszik s morvaországi törzsrokonaiktdl semmiben sem különböznek, miért is gyakran egyszerúen morváknak is nevezik óket. Alsd-Szilézia legnagyobb részét a lengyel néptôrzshôz tartozd lakosság foglalja el, a melynek a Kárpátokban megtelepúlt része goral (hegylakd) néven ismeretes. A síkság lengyel lakdinak testi sajátságai nem valami élesen különböz- nek a cseh-szláv lachokéitól. A kereken tojásdad, nem igen éles körvonalu, többnyire rövid, a nóknél gyakran csinosan fitos orrú arcz, a melyen e piszeség miatt az alsó rész nagyobbnak látszik a felsônél, általános jellem- vonása Alsó-Szilézia falusi lakosságának. A lengyel koponyaalkaftxoz való átmenetek, melynél a hátradomborodd homlok domború és e miatt magas- nak tetszô koponyafedélbe megy át, a széles nyakszirt pedig domborodd fölszinnel hanyatlik alá, — ismert koponyamérések híján tüzetesebben nem állapíthatók meg. A mi már a goralokat illeti, kiknek erós csontozatú és feszes izomzatú testalkotása éles arczvonalaikban is elárúlja magát, általában az oláhokhoz hasonlóknak mondhatdk. Peter A. tanfelügyeló és dr. Sláma Ferencz figyelemreméltó embertani értekezéseinek alapján azonban kétség- telennek látszik, hogy az alsó-sziléziai Kárpátok érdekes átmeneti vidéke kôzelében még másféle faji elemek is maradandd hatásúak voltak; alighanem