Seite - 551 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

551 lelki ereje egész megfeszítésével kellett meghódítania, nem csoda, ha teljes szívével csüng a rögön, mely e fáradságnál fogva csak annál kedvesebbé lett elótte. E honfiúi kegyelet az osztrák hazañas öntudatnak is szép virágait termette. Szívesen oda adta és adja vérét s vagyonát, ha ellenségtól kell megvédenie országát és a birodalmat. A sziléziai katonák mindenha a leg- bátrabbak sorában voltak, mikor az uralkodó harczba szólította óket. Jóllehet azonban igen kemény munkával kell az élelmét megszereznie s csak takaré- kossággal javíthat valamicskét a sorsán : azért a sziléziai gazda mégsem fukar. Sót szívesen elmulat a magához hasonlók korcsmai társaságában egy-egy pohár sör vagy pálinka mellett, s pipafüstöt eregetve, kedve telik a múvel- tebbek beszédének hallgatásában. Elegendó természetes esze lévén, ha épen kikezd vele valaki, száraz egykedvúséggel emberúl letorkolja az ellenfelét. S a mily ügyesen és gyorsan visszavág a korcsmában minden ingerkedó kihivásra, ép oly élesen ki tudja gúnyolni a felebarátja minden gyongéjét, vagy néha egész kôzségek fonákságait. A falu minden lakdjának megvan a maga tréfás vagy gúnyneve, s minden helységnek szigorú birálat alá vonják az ilyen vagy olyan eljárását. E gúnyolddd hajlama mellett azonban a sziléziai alapjában jó lelkú, s e természete már a beszédéból is kitetszik. Szokások, mondák, regék. Nyugati Sziléziában még szép számmal élnek az ósi szokások és hagyományok, míg a keleti félen már csak elszórtan találni egy s más ily régi emléket. Az effélék még leginkább az egyházi évkôrhôz simúlnak. A karácsony táján gyakorlott szokások kozúl a következöket említjük, a melyek egy része még a pogánykor ósi rétegeiben gyökeredzik. Szent Miklós napja (deczember 6.) elótti este a szófogadó gyermekek a Mikulástól almát, diót s mézeskalácsot kapnak. A Mikulásnak fehér szakálla, hosszú bó ruhája, püspók-pálczája és süvege van. Rendesen szolgája, a Krampusz-féle „Ruprecht" kiséri, a ki lánczokat csörgetve ijesztgeti az apró népet. Hajdan a Mikulás szürke lovon nyargalt, a miért még ma is e szókkal köszönt be e szobába : Ich bin der Nickel aus dem Himmel, (Én az égi Mikulás vagyok, Reit' einen weissen Schimmel; Fehér lovon lovagolok; Ich komme aus dem Himmelreich, í Egyenest a mennyböl jöttem, Ich strafe die Faulen alle gleich. Hogy a lustákat megbüntessem. Wenn die Kinder nicht fleissig beten und A ki nem imádkozik hiba nélkül, [singen, j Annak a háta veréstúl kékül.) Wird ihnen die Ruth' auf dem Rücken j [springen. \