Seite - 553 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

553 mint közelednek egymäshoz a diöhejak, jösolgatjäk, hogy ki lesz a ferjük. Ha az egymässal talälkozö gyertyäcskäk längjai egeszen összeernek, akkor nem sokära meglesz a lakodalom. Toväbbä egy czipöt vagy almahejat is dobnak maguk mög6, s ezeknek a helyzeteböl talälgatjäk, vajon a leg- közelebbi esztendöben ferjhez mennek-e. A fäcskäkat, vagy ket szäntöföld, avagy ket kert közt a sövenyt is meg szoktäk räzogatni s e közben igy szölnak: „Rainzaum, ich schüttle dich, feines lieb, ich wittre dich!" (Söveny, teged räzlak, szep szeretöm, sejditlek!) Ha e közben valami feltünö mutat- kozik, abböl a körülmenyekhez kepest jöt vagy roszat jösolnak. A gyertyäcskäk fenyeben ragyogö örökzöld karäcsonyfa es a szivet örvendeztetö ajändekok fölött pedig ott tündöklik a legcsillogöbb diszben, a szoba egyik szöglet6be ällitva a bethlehemi „jäszol", vagyis az iställöban megszällt szent csaläd äbräzolata. Regebben Jauernigben a templom egy mellekoltärän is ällitottak ilyen jäszolt. Frei-Hermersdorfban az ejfeli mise alatt az evangelium utän a karzaton vältakozö hangok közt elosztott päsztor- enekeket adtak elö. Elöbb bevärtäk, mig az öra ejfelt üt, erre az ejjeli ör megfüjta a tülket, majd egy angyal räzenditette a Gloria-1, s aztän a päsztorok negytöl h^tig vältakozö szämmal zengtek el a karäcsonyi enek egy-egy szakät. A troppaui park mellett ällö Szent Häromsäg-templomban ez alkalommal egy e czelra külön szerkesztett hangszeren a madarak csicsergeset is utänoztäk, hogy az örvendetes esemenyen üjjongö termeszet hangjait is megszölaltassäk. A karäcsonyesttöl vizkeresztig terjedö idöben nemely häzakhoz beter a kis Jezus, Märia, Jözsef, nehäny angyal, ket-härom ördög, vagy a länczokat csörgetö Ruprecht kisereteben. A jö gyermekeket gyümölcscsel s egyeb adomänyokkal ajändekozzäk meg s aztän az ismeretes karäcsonyi miszte- riumok valamelyiket jätszäk el. Htisvtt el'dtti harmadik vasdrnapon Nyugat-Szilezia nemely falvaiban egy pöznära illesztett szalmabäbut, a „Haläl"-t, a helyseg ifjüsäga ünnepi menetben s enekszöval kiviszi a faluböl. A közseg hatäränäl a bäbut vizbe dobjäk, s helyebe a leänyok nagy örömüjjongässal egy földiszitett fenyü- fäcskät visznek vissza a faluba. Ez az ösi tavaszünnep maradvänya s annak az örömnek az emleke, melyet a termeszetnek a telen aratott diadala keltett a pogäny hajdankor embereinek sziveben. Mig e szokäs mär csak itt-ott el, addig jöformän ältalänos ugyan e napon, vagyis egy hettel virägvasärnap elött a mdjus-ünnep megülese. Ez akkent törtenik, hogy kis leänykäk föl- 70