Seite - 554 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

554 czifrázott fenyúfácskákkal, az újjá éledó tavasz jelképeivel, házról-házra járnak s valami kis ajándék reményében a következö dallal köszöntik a házigazdát és családját: Klane Feschla, kläne Feschla Schwemma ai dam Taichla; Rüte Risla, rüte Risla Waxa of dam Straichla. Waisse Lilja, waisse Lilja, Waxa of dam Schtäng'l, D'r Herr is schin, d'r Herr is schin, D' Frau is wia Äng'l; Däs Tächtala is hibsch on fain, Se trtt a saidnes Tichelain; Däs Tichla lettse fligha, 'N Raicha wattse krigha. (Kicsiny halak, kicsiny halak Uszkálnak a toba'. Piros rózsa n<5 a bokron, Csupa piros rózsa. Fehér liljom, fehér liljom, Kertnek ékessége, Szép a gazda, szép a gazda, Angyal a felesége; A lányuk is csinos, deli, Selyemkendó illik neki; Kendöcsücske repúl, Gazdag ura kerüL) A fiúk ez idó tájban zsenge fúzágakból sípokat csinálnak, melyekkel a tavaszt hivogatják. A gyönge fiatal gallyacska dús nedvú kérgének a késpenge hátával való lekopogtatása közben ezt éneklik : Fípla Faifla, gutt g'róta, í (Sípom, fütyülöm, jól sikerülj, Ai dam Schwippla hód's 'n Knóta; ] Az ágacskán görcs is kerül. Wänn d' m'r ni g'rottst, ; Ha nem akarsz sikerülni, Schmaiss ich dich aia Grába, < Az árokba hajítalak, Do frassa dich d' Rába. í Egyenek meg ott a varjak.) A tavasz várva-várt hírmondóját, az ószszel más hazába költözö, de kikeletkor megint húségesen vissza-visszatéró fecskét is dallal köszöntik a gyermekek, s a kedves madár csicsergéséból ezt vélik kiérteni: Als ich fortzog, fortzog, war Schoppen und Scheune voll, Als ich wiederkam, wiederkam, war alles ver—zehrt (Mikor elmentem, elmentem, tele volt a pajta, csúr; Most, hogy visszatérek, visszatérek, üres a pajta, üres a csür.) A cserebogarakat is hangos szóval köszöntik. Egyet-egyet elfognak közülök, s mint valaha már a görög és római gyermekek tették, fonálra kötve szállni engedik. Vagy a kezükröl elröpitve, ezt a mondókát éneklik: Maikäfer, flieg! (Cserebogár, szállj! Der Vater ist im Krieg, | Háborúba ment az apánk, Die Mutter ist im Pommerland, < Pomerániába az anyánk, Pommerland ist abgebrannt j Pomeránia leégett)