Seite - 562 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

562 Sem szeri, sem száma a nép ajkán az ördögökrbl való mondáknak, a melyek hajdani isteni tiszteleti helyekhez, ma ördög-szikläkhoz fûzôdnek. Ilyeneket meséltek még a hatvanas években a weidenaui vásártéren állott, utdbb azonban az ottani városház építésekor befalazott Buttersteinrdl, helye- sebben Buttsteinrdl vagyis mand-kóról ; továbbá az Ottendorf melletti, a Troppau kôrnyéki ôrdôg-sziklàkrôl, a Karlsbrunn melletti Hinewiederstein- rdl, stb. A johannesbergi várkastély kápolnájának siránkozó hangú haran- gocskája szavábdl a nép a vár egykori kapitányának, Thümblingnek a hangját véli kihallani, a ki a monda szerint kétségbeesésében az ördögnek adta el a lelkét, s kit a gondszszal kötött szerzódésének lejárta után el is vitt a pokol fejedelme és testét a kastély falán zúzta össze. Mondabeli nóalakok, mint Holle néni, a fehér nö, stb., szintén szere- pelnek az ósi vallás emlékeit még híven drzó néphagyományban. Holle néni Holdának, a szerelem és a termékenység szelíd, kegyes istenndjének, a családi élet oltalmazdjának s így a fonás pártoldjának a mása. Kivált karácsony táján néz szorgoskodva utána, vajon serényen fontak-e a gazd- asszonyok; s a szorgalmasokat megjutalmazza, a rösteket ellenben meg- bünteti. Különben kisérteties, hosszú fehér ruhába öltözött, de szép alakja, mikor haragjában büntetni megy, ijesztden rúttá változik. Akkoriban, a mikor még téli idóben a fonás volt a falusiak fó foglalkozása, a nem elég szorgalmasan fond gyermekeket azzal ijesztgették, hogy majd elviszi óket a „Spillenholle" (Spillendrulle, Spillenmarthe, Spillenlutsche) ; a fenyegetést versben így mondták : (Fonjatok, gyerekek, fonjatok, A Niederwalde melletti Hutungban volt az Orsds Lucza köve (Spillen- lutschenstein), a melyból éjszakának idején hét világosság támadt. Ide vitte a Spillenholle a lusta gyermekeket. Wigstadtl kôrnyékén a fonásban renyhe cselédeket és gyermekeket a Satsem-Zsuzsival, más helységekben meg Satsich-kandúrral ijesztgetik. (Satsem, Satsich a fonásra föladott munkarész.) Reichenstein, Lobenstein, Wachstein várromjaihoz, Domsdorf, Schwarz- wasser kastélyaihoz s még másokhoz, valamint az Odrau melletti Milchberg- hez, az Arnoldsdorf melletti Wilschgrundhoz, stb. a fehér asszony mondája fûzddik, a ki idóról-iddre meg-megjelenik s a megváltását keresi. E mondák Az Orsós Lucza jô hozzátok, Minden lyukon bekukucskál, Vajon kész-e már a fonál.)