Seite - 564 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

564 és a Schwarzwasser melletti Fenesstein is Ó róluk kapta a hevét, minthogy a nép hagyománya szerint ezeken a helyeken laknak. Ugy a bányarémek, mint a Fenes-emberkék s a torpék egyáltalán láthatatlanná tevö ködsüveget viselnek. Erról is szól egy monda. Egyszer egy favágó megszomjazván, a közeli erdei forrásból ivott. Ekkor egy Fenes- emberke lépett hozzá s egy ital vizet kért tóle. A favágó szívesen adott neki. Erre az emberke így szólt: „Mivel jutalmazzalak meg e tettedért? Tudod mit, jójj velem a pomsdorfi lakodalomba!" „Ugyan mit mondanának az odavaló emberek", — válaszolá a favágó, — „ha kózéjük egészen idegen létemre beállítanék ?" Az emberke erre megnyugtatta: „Az már az én gondom; nesze, itt ez a süveg, a melylyel látatlanná lehetsz; de jól vigyázz, hogy valamikép el ne nevesd magad, ha ott leszünk, mert különben meg- járhatnád". Ezzel elmentek együtt a lakodalom helyére s Ott kódsüvegükben mind a ketten oda álltak a szobaajtó mellé. Valahányszor valami ételt vittek el elóttük, belemarkoltak és ettek belóle. Mikor a folszolgálók már többször üres tálakat tettek az asztalra s a lakodalmas vendégek ezen csodálkozni kezdtek, a favágó hangos kaczagásra fakadt. Abban a pillanatban lekapta a torpe a fejéról a süveget, s az ekként láthatóvá lett és tetten ért étektolvajt a vendégek jól eldóngették. Kútakban, folyókban és tavakban víziemberek laknak egész családostúl. A néphit az égból letaszított angyalok ivadékainak tartja óket, a kik a pokol helyett a vizekbe buktak. Az embereknél valamivel kisebbek, s a ruháikon korúlbelúl három újjnyi széles nedves szegély van. A legidósebbjük zöld zekével és zöld szegélyú piros sapkával van megkülönböztetve. A tavak fenekén lévó lakásaik tágasak és szépek s gyönyörü kertekkel vannak korúlvéve. A közeli falvakkal annyiban közlekednek, hogy onnan szerzik be az élelmüket. A falusiaknak mulatságain is gyakran részt vesznek. A tVtzember a nép hite szerint afiele manó, a kinek emberformája van s az arcza fekete, a szemei pedig tüzesek. Néha csontvázként jelenik meg s a belsejében túz ég. A túzemberek igen gyorsan járnak; pár óra alatt nagy útakat tesznek meg. Olyan elhúnyt emberek lelkei ezek, a kik életükben határkoveket mozdítottak ki a helyükböl s most ezért bunhödve bolyganak és megváltásukért esengnek. A gonosz embereket álútakra és mocsarakba csalogatják; ajóknak ellenben megbízható kalaúzai. Egy ájtatos „Miatyánk", melyet az ember utánuk menve mond, vagy egy „Isten fizesse meg" a tett szolgálat után megválthatja óket.