Seite - 576 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

576 díszítik. Világoskék kabátján keskeny álló gallér van, s nincsenek a mellén hajtókái. A kabát béllése vilägosvörös. Az újjain nagy hajtókák s ezeknek a fölsö felén gombok vannak. Az oldalzsebek hajtdkái köriil futnak az egész csípdn és zsindrozottak. Valamivel a zsebnyílás alatt ép úgy, mint az újjak hajtdkáinál és a kabát szárnyai fölött, meg a mellen sárgaréz vagy ezüst gombok ékeskednek. A selyem nyakkendó csücskei szép rendesen függnek alá. Kezében csinos spanyolnád botot tart. Igy megy a templomba vagy valami Qnnepélyre. Másik képünk Jägerndorf és Olbersdorf kórnyékéról vald jdmddú parasztasszonyt ábrázol. Kóténye valamivel keskenyebb a ma közönsegesen viselteknél. Violaszín zekéje kevéssé különbözik a régebben annyira kedvelt spenczertól; csakhogy nincsenek dúdoros újjai és a gombok helyét a mellen szalagcsokrok pdtolják. A kézcsukld korúl a kabáton fodros szegély van. Jellemzó gallérjárdl, mely a mellig ér le, e kabátot galléros zekének is hívják. Elúl a tiszta fehér kendd kidudorodik a kivágott kabátbdl. A klárisfúzérrdl, mely a nyakat köriti, csillogd keresztecske ldg le. A fökötö hátsd része turbánszerúen van két ellentétes irányba bordázott aranybrokát szövetböl egybefonva. Hátúl a fökötö búbján egy gomb van, s a hátra két szalag nyúlik le. Az arczot gazdag bodrozott csipkeszegély köriti, mely az orczák felé kiszélesedik. Ilyen volt a sziléziai nók vasárnapi díszruhája még néhány évtizeddel ez elött is. Sok jellemzó ruharészlet, meg nem egy érdekes népéleti alak túnt el az újabb idók mindent kiegyenlító árjában, s már az emlékük is halványúl a ma élók tudatában; pedig megérdemelné, hogy a késóbbi korok számára is fónmaradjon. A hol azonban, mint itt, az életkorúlmények és a megélhetés eszkózei, foltételei és a kenyérkereseti foglalkozások szakadatlan átalakúlás- ban vannak; a hol nem egy keresetág a minden munkanemet és kózlekedési eszközt hatalmába kerító gózerónek átalakító hatása kovetkeztében enyészet- nek is indúlt: ott ez nem is csuda. Igy példáúl nincsen Sziléziának világszerte ismertebb ipari terméke, mint kitúnó vászna. Nem egy parasztgazdaságban még ma is a háznép fonja az ósszes családtagok és cselédség egész évi vászonszükségletéhez kelló fonalat. Valamikor azonban minden parasztleány nagyra volt azzal, hogy kitúnóen ért a fonáshoz, és a módosabb paraszt- menyasszony kelengyéjének („Brautfuder") a tetején is ott díszlett a csinosan esztergályozott rokka. A fonalat többnyire maga a gazdasszony szótte meg és fehérítette is. Ezzel a háziiparral áll ósszefüggésben a sziléziai népéletnek