Seite - 578 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

578 árúlja a kelendôbb czikkeket. Nem ritkán a férj a feleségével együtt járja útját, a melyen a kocsijuk hálóhelyúl is szolgál nekik, míg a gyermekeik ez alatt odahaza a rokonoknál, vagy ismerôsôknél vannak ápolásban. Egy idó óta azonban ezeket a házaló kocsikat mind ritkábban látni Szilézia országútjain. Egy másik jellemzó alakját a sziléziai népéletnek, a bel- és külfóldi kereskedelem szolgálatában állott nagyfuvarost, mar eltûntették a vasútak. E viharedzett, tagbaszakadt ficzkó kék kabátjában, a nyakán vórós virágos kendót s nemez kalapja alatt piros-fehér csíkos gyapotsipkát viselve, ostorát pattogtatva bandúkolt a lovai mellett a poros országúton. Otthonának az útszéli korcsmákat tekintette, s kitartó hegyvidéki mokány lovai, melyeknek az igáját mindenféle czifraság és sárgaréz pitykék díszítették, valának legjobb barátai. Más két tórúl metszett alakja a sziléziai népéletnek szintén a lakosság egy, a helyi kórúlményektól függó foglalkozásában gyókeredzik. Az ország dûs erdóségei ugyanis tôbbféle keresetet nyújtanak az erdók kôzelében fekvô hegyi falvak népességének. Már a fa vágása és leszállítása is számos ember- nek ád foglalkozást. A favágók és facsúsztatók sokszor egész héten át fónn az erdóben dolgoznak és csak vasárnaponként látogatnak le a falukban lakó családjaikhoz. Hát még mennyi kéz szorgoskodik a fa folaprózásával és értékesítésével ! A túlevelúek tobzaiból csínos dísztárgyakat, kosárkákat, gyufatartókat s más effélét készítenek. A gyantában bóvelkedó szurokfenyú a belóle készúló szurok nyers anyagát szolgáltatja. A fenyúkorom-árúló gyerek („Kâselsrômjunge") ugyan ma már nem járja az országot, de jellemzó nép- életi alakját legalább itt még meg akarjuk ôrôkiteni. A tizenhat esztendós koráig e keresettel foglalkozó suhancz fekete, ernyótlen vagy csücskos sipkát viselt s olyan szabású kék kabátot, a minó általán a munkás embereké, s a bokáin megkôtôtt fekete bórnadrágot, a lábain pedig vastag talpú, bokáig éró czipôket. A hátán és a kezeiben czipelte a hosszúkás fenyúkorom- hordócskákat, melyek felsó nyilása egy fadarabbal volt fôdve, ennek fólébe pedig egy vászon borító vonva. A legtóbb népviseleti sajátszerúséget a nagy fejlettségú kôzlekedési eszkôzôk általános kiegyenlító hatása túntette el az országban. Ilyenek valának killónósen a lakodalmi, keresztelói és temetési kiválóan díszesebb ôltôzetek, a minókról ma már csak az óregszülék regélnek figyeló unokáik- nak. A hol itt-ott még eflféle menyegzói díszruhanemú akad, az olyanból még némi fogalmat alkothatunk a régi sziléziai viseletról.