Seite - 590 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

590 Minthogy vászonnal való házaló kereskedésQk miatt évenként néhány hónapot idegenben tóltenek, a néphumor azt tartja, hogy az utolsó itélet majd csak akkor kovetkezik be, ha minden jablunkaui odahaza lesz. Mivel pedig útjokról mindig vidáman s elég gyakran telt erszénynyel térnek haza, hát az a tréfaszó is járja róluk, hogy Jablunkauban van a világ kózepe, a mit külónben a morva Braunsberg városkáról is mondanak. De ha a világnak nem is épen a kózepe, a goralok vidékének minden- esetre a fó helye Jablunkau, a hová e hegylakók marhájukat és háziipari készítményeiket vásárra viszik. Pár évvel ez elótt, nevezetesen azon nagy túzvész elótt, mely e városkában nagy pusztítást tett, a Ring-tér néhány jellemzó régi lábas faháza eredeti ódon színt kólcsónzótt e helynek. Szóljunk itt mindjárt a goralok házairól. A goral maga építi a chalupá- ját s nem szorúl sem kómúvesre, sem ácsra. Mindenek elótt a négy szóglet- kóvet helyezi el s mindenikre egy krajczárt tesz, hogy a ház soha se legyen pénz szúkében (a minek azonban alig van valami foganatja); aztán nagyjában lefaragott gerendákból rójja óssze a falakat, jó magas tetót emel, hogy a hó meg ne maradjon rajta, s ezzel kész a lakóház. Kéményt szándékosan 'nem épít, mert azt tartja, „hogy a füst kiszíjja a szemból a betegségeket." A szobát e miatt Bfüstkamará"-nak (kurzlava) is hívják, mert a falazott nyílt túzhelyról mindenfelé szerte gomolyog benne a füst, a míg nagy lomhán ki nem talál a faház résein és a szalmafódél hézagain. Némely jobbmódú goral háza elótt kirúgó házeresz (ú. n. lugas) is van, a melynek kivált nyári idóben veszik hasznát. Ennek az eresznek (podcienek) a zsin- delyes teteje mélyen leszolgál a háztetóról, ép úgy, mint az oláhok legtóbb kóházánál, a melyek azonban rendesen két szobából és konyhából állnak, s a mi külónósen kiemelendó, mindig kémény is van rajtuk. A goralok kózt számítóbbak is vannak, a kik szédszedhetó chalupákat is építenek, s azokat, ha vevó akad, más helységekbe is elszállítják. De ez csak kivételes mellékfoglalkozás. Keresetüknek fó forrása és az egész család fó foglalkozása a fukarúl fizetó fóld megmunkálása, meg a hegyi legelókón, az ú. n. Bszállásu-okon való pásztorkodás. A sziléziai goraloknak a szállásokon való gazdálkodásáról itt nem szólunk bóvebben, mivel kórúlbelül itt is ugyan olyan minden és az egész berendezés, mint a morvaországi oláhoknál és a felsómagyarországi tótoknál, meg a gácsországi goraloknál. A Romániában honos szláv „vajda" (csapat- vezér) elnevezés sem idegen a sziléziai goralok kózt. Ilyen vajdák, a kik