Seite - 594 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

594 a koporsó mellett s az arczukon is mély bánat tükrözödik. Ugyancsak Jablunkauban még az a különös szokás is megvan, hogy Urnapja clótti este a város tornyán a zenészek víg dallamokat játszanak. Friedeckben pedig 6o esztendóvel ennek elótte még szokásban volt, hogy ugyan e napon nagy népcsódület közepette a toronyból egy bakkecskét dobtak le, a melynek a húsát aztán a város szegényei közt osztották ki. Altalános elterjedésúek továbbá a következö szokások: András estején mindenféle módon tudakolják a leányok a jövendö sorsukat. Miklós elóestéjén a szent püspök egy ördög kiséretében házról-házra jár, megajándékozza a jó s megfenyíti a rossz gyermekeket. Más helységek- ben ugyan ezt Borbála napja elótti estve két asszony (barborky) teszi, kiket tisztes távolban egy ördög követ. Karácsony bójtjén a gyermekeket azzal bíztatják az egész napi bójtólésre, hogy este meglátják a falon vagy a kéményben az arany borjút, vagy az arany disznócskát. A vacsorából egy részt eltesznek a tehenek számára, mert különben elapadna a tejük. Ez estéhez különben sok mindenféle babonás vélekedés fúzódik. Karácsonyra fonott kaláesot sütnek, Szent István vértanú napján a szegény gyermekek házról- házra járnak s az Ur Jézus születését ünnepló énekeket, sok helyütt mysteriumokat is adnak eló (koleda). A három napkeleti királyt ábrázoló fiúk, a kik a fejükón papírkoronát s a testükön hosszú fehér inget viselnek, szintén ilyen koleda-énekekkel házalnak vízkereszt napján, a mikor a gazda- sági épületeket friss szenteltvízzel hintik meg, az ajtaikra pedig krétával három keresztet írnak. A farsang három utolsó napját külónféle módon ünneplik. Némely falukban a „meclvét" vezetik kórúl, vagy a legények zeneszóval mennek a leányos házak elé. Az elótt egész télen át húsvétig eljártak a leányok a fonóba (pridky), a hol szomorú és víg nótákat énekeltek a rokka berregó kerekének hajtása kózben, vagy meséket mondtak el és találós kérdéseket adtak föl egymásnak. Laetare vasárnapján egy szalmabábot (maíena) visznek a leányok a falún végig s aztán a helység mögött széttépik és a vízbe dobják, a mi közben helyról-helyre változó sokféle éneket mondanak. A faluba aztán egy szalagokkal ékes májusfát visznek vissza. Másutt meg a Marena helyét a krávna pótolja, csakhogy itt a májusfát tarka papirossal díszítik és egyes házakba hordják kórúl énekszóval. Nagypénteken, a mely napon állítólag a rejtett kinesek „megnyílnak", a gazda vesszókból font keresztecskéket (bahnííe) tesz a fóldjére, a gazdasszony pedig zivatar és boszorkányság eilen