Seite - 596 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2
Bild der Seite - 596 -
Text der Seite - 596 -
596
az ablakba. Húsvétra is sütnek ünnepi kalácsot (svéceníky, iftazance), iheg
rozskenyeret bcléje sütött sertéspecsenyével (pleca); húsvét hétfójén pedig
FúzfavesszóVel verik végig a legények a fehérnépet, vagy legalább ki-ki á
maga kedvesét, a miért aztán ennivalókat kapnak ajándékba. Némely helyütt
áz is szokás, hogy a legény a maga választottjára rá les és alkalmas pillanat-
ban egy kannácska vízzel önti le, a miért aztán húsvét keddjén a leány
hasonlóval fizet vissza. Másutt meg a béreseket öntik le a mezei munkára
Vald elsó kiv'onúlás alkalmával, hogy dolog közben el ne aludjanak. Május
felseje elótti éjjél, a níely iiapra szintén sokféle babona vonatkozik, a legények
•a kedvesük ablaka alá titokban májusfát állítanak, János napja (június 24)
telóttí éste pédig Szent-Iván-tüzeket gyújtanak, s az ablakokat és ajtókat
búzáVirággal és konkolylyal koszorúzzák meg.
Habár a naptárhoz fúzódó szokások és kivált a babonák sora ezzel
hiég korán sincs kimerítve, hagyjuk a még sok említhetót, és fordúljunk
a nspliumor nyilvánúlásaihoz.
Az ügyefogyottról azt tartják, hogy :
Asztalánál volt a kútja, Vasvillával fogott halat,
S a vizet hálóval merte, ; S mákkal lött a verebekre.
A bandzsalról azt mondják, hogy „Troppau felé keresi Olmützöt";
a buta gyerekról, hogy „ostoba, mint a kaptafa"; a jdkedvúrdl, hogy „jó
ingben jár"; a nagyon sovány emberröl, hogy „száraz, mint a macska".
Altalában mindenféle emberi fogyatkozásra van a népnek valami találó
hasonlata. Példáúl: „Sárga, mint a viasz; vörös, mint a rák; kék, mint
a búzavirág; erös, mint a lutheránus hit". Ha a sziléziai szláv valakiról azt
akarja mondani, hogy jól választott, így szól: „Szép szeme volt". Ahhoz,
a kit régóta nem látott, így szól: „Nem láttalak, mióta a farkasok üvöl-
töttek". Ha valami szcrfölött olcsó, azt „egy baraczkért (fejbúbozásért) is
meg lehet kapni".
Eredeti humor van az állatok lakodalmáról szóló dalokban. Erdekesek
az egyes helységek harangjának szavát, vagy egyéb hangokat utánzd szók.
(Példáúl a malom azt mondja: ber, ber, ber, a mi annyit tesz, hogy: végy,
végy, végy.) Ilyenek a madárhangokat vagy a békákét utánzók is, valamint
a gyermekjátékok is.
Számos népies tánczuk is van még a sziléziai szlávoknak, a melyek
kózúl itt csak a következöket említjük. A kereszt-tánczot (,krzyzak, vagy
kaczak) négy pár tánczolja, kik meghajtják magukat egymás elótt. A „koldús"
zurück zum
Buch Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2"
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Morvaország és Szilézia (Szilézia)
- Band
- 17/2
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1897
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.94 x 21.86 cm
- Seiten
- 352
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch