Seite - 596 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

596 az ablakba. Húsvétra is sütnek ünnepi kalácsot (svéceníky, iftazance), iheg rozskenyeret bcléje sütött sertéspecsenyével (pleca); húsvét hétfójén pedig FúzfavesszóVel verik végig a legények a fehérnépet, vagy legalább ki-ki á maga kedvesét, a miért aztán ennivalókat kapnak ajándékba. Némely helyütt áz is szokás, hogy a legény a maga választottjára rá les és alkalmas pillanat- ban egy kannácska vízzel önti le, a miért aztán húsvét keddjén a leány hasonlóval fizet vissza. Másutt meg a béreseket öntik le a mezei munkára Vald elsó kiv'onúlás alkalmával, hogy dolog közben el ne aludjanak. Május felseje elótti éjjél, a níely iiapra szintén sokféle babona vonatkozik, a legények •a kedvesük ablaka alá titokban májusfát állítanak, János napja (június 24) telóttí éste pédig Szent-Iván-tüzeket gyújtanak, s az ablakokat és ajtókat búzáVirággal és konkolylyal koszorúzzák meg. Habár a naptárhoz fúzódó szokások és kivált a babonák sora ezzel hiég korán sincs kimerítve, hagyjuk a még sok említhetót, és fordúljunk a nspliumor nyilvánúlásaihoz. Az ügyefogyottról azt tartják, hogy : Asztalánál volt a kútja, Vasvillával fogott halat, S a vizet hálóval merte, ; S mákkal lött a verebekre. A bandzsalról azt mondják, hogy „Troppau felé keresi Olmützöt"; a buta gyerekról, hogy „ostoba, mint a kaptafa"; a jdkedvúrdl, hogy „jó ingben jár"; a nagyon sovány emberröl, hogy „száraz, mint a macska". Altalában mindenféle emberi fogyatkozásra van a népnek valami találó hasonlata. Példáúl: „Sárga, mint a viasz; vörös, mint a rák; kék, mint a búzavirág; erös, mint a lutheránus hit". Ha a sziléziai szláv valakiról azt akarja mondani, hogy jól választott, így szól: „Szép szeme volt". Ahhoz, a kit régóta nem látott, így szól: „Nem láttalak, mióta a farkasok üvöl- töttek". Ha valami szcrfölött olcsó, azt „egy baraczkért (fejbúbozásért) is meg lehet kapni". Eredeti humor van az állatok lakodalmáról szóló dalokban. Erdekesek az egyes helységek harangjának szavát, vagy egyéb hangokat utánzd szók. (Példáúl a malom azt mondja: ber, ber, ber, a mi annyit tesz, hogy: végy, végy, végy.) Ilyenek a madárhangokat vagy a békákét utánzók is, valamint a gyermekjátékok is. Számos népies tánczuk is van még a sziléziai szlávoknak, a melyek kózúl itt csak a következöket említjük. A kereszt-tánczot (,krzyzak, vagy kaczak) négy pár tánczolja, kik meghajtják magukat egymás elótt. A „koldús"