Seite - 600 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

600 igy szöl a monda, — a szileziai Miecislaus herczeg a felesegevel es nagy kiserettel vadäszott abban a sürü erdösegben, a mely valaha a mai Orlau falu helyen ällott, s itt egy szikla töveben tartott pihenöt. Egyszer csak egy rendkivül nagy sast pillantottak meg, a mint a levegöben kerengve egy ostyät tart a csöreben, azt hirtelen a herczegnö ele ejti, s azzal nyomban eltünik. Ijedteben a viselös herczegnö Ott nyomban fiügyermeket szült. E csodalatos eset emlekere a herczeg azon a helyen käpolnät epittetett s azt az orel (sas) szöböl Or/ovd-nak (Sas-käpolnänak) neveztek el. Ezt a nevet kapta utöbb a szikla töveben epult falu is. Szämos monda regel a „fekete herczegnö a-röl, Katalin Szidöniäröl, Adam Venczel herczeg anyjaröl. Ez a kegyes es embcrszeretö ürnö haläla elött kevessel azt a csodalatos rendelkezest tette. hogy a holttestet egyszeru szekeren negy fekete bika vigye ki a tescheni kastelyböl. A hol a halottas kocsi megällt, ott temettek el a fejedelemnöt, kiröl egy honi költö azt enekli, hogy: „talpig gyäsz volt a ruhäja, fekete a szeme pärja s fekete a haja szäla." Nem sokkal a haldla utan a sirja föle käpolnat emcltek, s az ennek közelebcn kesöbb keletkezett falu Kostelec (Kirchdorf Egyhäzas falu) nevet kapott. Ez ödon templomocskäban, a melynek fäböl äcsolt haranglabja a szileziai nepies epitkezesnek egyik jellemzö peldaja, gyakran lättak a jö herczegasszonyt az oltär elött papi diszruhäban; a tescheni kastelyban pedig ejfel täjban kulcsait zörgetve jar körül. E hcrczegnö elete napjaiban igen szivesen tartözkodott marklowitzi kis vadäszkastelyäban; de a monda szerint abban a fenyes värpalotäban is, a mely a Cameral-Ellgoth melletti Godula-hegy tetejet koronäzta. Ennek a belsejeböl ällitölag igen hosszü, föld alatti folyosök vezettek a hegy gyomraba, a hol — a mint mondjäk — tömerdek kincs, csupa szinarany, szinezüst es ragyogö dräga- kövek ällnak halomban. Ezen a Godula hegyen lakik a kigyökiräly, a ki a monda szerint senkit sem bänt, a mig bekeben hagyjäk; de jaj annak, a ki bosszantani meri! A fejen szinarany koronät (zlotoglouoiec = arany fejecske) visel, s bizonyos idökben lemaszik a hegyröl a kristälytiszta piszträngos patakhoz, hogy annak vizeben megfürödjek. A partra teszi le a koronajät. Egyszer egy juhäsz, a ki ezt megleste, oda lopödzott a koronähoz s azt elemelven, kereket oldott vele. A kigyökiräly csak toväbb fürdött, mintha semmi sem törtent volna. Aztän szep lassan kimäszott a patakböl; nagyot füttyentett, akkorät, hogy a szomszedos hegyek es erdök csak i'igy hangzottak bele. S ime