Seite - 602 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

m pogány korban a rüheseket ennek az erdeibe számúzték, hogy oit a farkasol: és más vadállatok zsákmányává legyenek. A legtöbb népmonda mégis a sziléziai Beszkidek óriására, a Lysa horára vonatkozik, a mely a néphit szerint nagy veszedelmet rejteget méhében. Állítólag ugyanis belúl vízzel van tele, a mely egykor ki fog törni s hullámai alá temeti az egész kôrnyéket és lakóit, a mikor ezek búneinek mértéke egészen be fog telni. Lehet, hogy a múlt században Prazma gróf, Friedeck akkori ura, ennek a szerencsétlenségnek óhajtotta elejét venni, midón a Lysa horán kápolnát építtetett s a köveket és egyéb építóanyagot, a mint mondják, csupa bukott leányokkal (závitky) hordatta föl az urasági majorokból. Ezen mondai hírú hegyen szeretett tartózkodni Ondrasch (a Friedeck melletti Janovitz örökös birójának, Schebestának a fia) czimboráival együtt, a kik azért sereglettek koréje, hogy a robot-teher alatt görnyedö szegény nép sanyarú sorsáért a földesurakon boszút álljanak. Ondrasch, afiele sziléziai Rinaldo, máig is kedvelt alakja a sziléziai fóldmíveló népnek, a kiról dal és monda regél, sôt regényhôssé is lett. A paraszt lázadás leveretése után Ondrasch leghívebb embereivel a Lysa horára menekúlt, melynek súrú rengetegeiben biztonságban érezte magát. Innen csapott le idônként a közeli és távolabbi kastélyokra, kiosztván a gazdagoktól elrablott holmit a szegé- nyek közt s mindenféle más csinyt is követett el. Egy borszorkánytól varázserejú baltát kapott, a mely legyózhetetlenné tette, bár egész ezred katonát küldtek is ki ellene. Végre azonban épen ezzel a buvös baltájával ütötte le ót czimborája, Jurasch, csupa féltékenységból a swiadnowi korcs- mában, 1715 április 1-jén. A Jablunkau melletti Girowán is tanyáztak hajdan a sziléziai haramiák. A monda azt beszéli róluk, hogy egy zsidó a lengyel oldalon lév<5 Landskronban a kályháját csupa aranynyal töltötte meg s aztán betapasztotta viaszszal, hogy a tartalmát ne is sejthessék. A haramiák betörtek hozzá s azon való bosszúságukban, hogy semmi értékest nem találtak nála, egyikük a kardjával rá csapott a kemenczére, a mely bedólvén, a zsiványok zsákokba szedték a kihúllott aranyokat, s a lefejezett zsidóval együtt a Girowára vitték és ott egy mély lyukba ásták el. A helyet egy nagy kóvel jelôlték meg, épen a zsidó fejére hengerítvén azt, hogy hadd órizze ott a kincset. A goralok évtizedek óta buzgón keresik a tómérdek sok aranyat, de leg- nagyobb sajnálatukra máig se tudtak rá akadni.