Seite - 614 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

614 „Soldatenbüchlein" (1849, 1850) czimü versköteteben a szerzö nem maradt vegig az eszmenyiseg e magaslatän, s ha nem egy helyütt csak dicseretes honfiüi erzese pötolja a költeszetnek nehol kevesbbe tiszta erczet: jusson eszünkbe mentsegeül az, hogy milyen ärnyek borült amaz idökre. Zedlitz e mellett a költöi szemlelet kiapadhatatlan forräsäböl is meritett. Mig „Die nächtliche Heerschau" czimü balladäja, mely csakhamar egesz Euröpät bejärta, az ejszaka remes kiserteteit varäzsolja lelkünk ele : addig „Wald- fräulein"-ja (1843) kedves, könnyed erzekisegü mesebeli alakokat szö az erd<5 bübäjos romantikäjäba. Byron „Child Harold"-jänak jeles forditäsäval (1836) megmutatta, hogy meleg rokonerzessel tudta tolmäcsolni idegen költök alkotasait. Ellenben vigjatekaiban mär keves szerencsevel követte idegen peldakepeit. Hijäval leven a drämai alakitö kepessegnek, nem sikerült Calderon nyomdokaiba lepnie. Sem „Turturell"je (1819), scm a „Ket ej Valladolidban" (1823), sem pedig „A kirälynö becsülete" (1828) nem feledteti jellemrajzänak fogyatekossägät pazar szönoki diszevel, sem a cselek- veny indokoläsäban tätongö hezagokat. Lope de Vega „Sevillai csillag"-änak (1829) ätdolgozäsäban es Goethe „Tasso"-jänak folytatäsäban („Kerker und Krone", 1833) szinten nem közelitette meg mestereit. De mär az „Ur es rabszolga" czimü darabjäban elenken pezseg a külsö es belsö drämai elet, s biztos kezzel rajzolväk a jellemek. Zedlitz egeszen egyeni erzesü lyrikus volt. A kifejezes nemes költöi- seget a klasszikusoktöl örökölte, a mesteri külalakot pedig, a mely tekin- tetben a nemet irodalmat az olasz canzone meghonositäsäval gazdagitä, a romantikusoktöl sajätitotta el. Ifjükora mohö elöretöressel telt eveiböl vitte ki magäval az eletbe a szabad gondolkodäst, a melyhez, habär utöbb fokozödö mersekletet tanüsitva, mindv^ gig hü maradt. 1837-ben ällami szolgälatba lepett s mint a Mettemich-fele iskola publicistäja, mind elesebb ellentetbe került a haladö kor äramlatäval. Elete vegsö napjait költeszeteert lelkesedö hölgyek szeretö gondoskodäsa edesitette meg. 1862-bcn hünyt el Szilezia legnagyobb költöje, kinek születese szäzados evfordülöjakor szep emleket ällitottak szülöhelyen. Badenfeld Ede bärö (Eduard Silesius), ki 1800-ban született Troppau- ban, 1846-ban megjelent költemenyeinek gyüjtemenyeben, kivält pedig nagyobb tanköltemenyeben („Ewiges im Zeitenwechsel") a keleti lyrikusok pantheista vilägnezet¿nek hatäsa alatt äll. A költöi nyelvnek nagy mestere ö, a kinel azonban az erzes rendesen gondolattä higgad s gyakran hatäsos