Seite - 615 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

615 ôtletként villan elô. Irôi pâlyafutâsàt „Hanswursts Verbannung" („Paprika Jancsi szâmkivetése", 1836) czimü drämai aprôsâgâval kezdte meg, a melyet egy Rcmbrandti stilii nagyszabäsü tôrténelmi szinmû, a két részbôl ällö „Der Kampf um Tirol", 1847-ben pedig egy egész drämai gyûjtemény követett. Nagyobb tôrténelmi târgyak drämai földolgozäsahoz ugyan nem volt meg a kellô összefoglalö ereje, de bizonyos szinpad-ismeretet és alakitö ûgyességet nem lehet tôle elvitatni. Toväbbd ép oly jôl s a helyzethez illôn eltalâlja az ârtatlan jökedv („Täuschungen oder ein Gesellschaftsabend" és „Schein beherrscht das Volk") vigjâtéki hangjât, mint a csipös szatirâét, a melylyel példâûl mar emlitett aristophanesi vigjâtékâban („Hanswursts Verbannung") Gottsched nagyképûségét teszi nevetségessé ; s ép oly vonzd bäjjal tud szölni „Rafaels Jugendliebe" czimu egyfôlvonâsos mûvész-drâmâ- jâban, mint a mily megrâzd hatässal ért a borzalmas szinek keveréséhez ott, a hol kell, példâûl „Der Schatz oder Mammons Fluch" czimû végzet- tragoediâjâban. Mindenekfölött lebilincselôk azonban elbeszélései és meséi; a „Traunsteintôl a Montblancig" vezetô sétaûtjân pedig (1844) elôkelô izlésû kalauz, a ki vonzôan tunteti elénk a természet és az emberélet szép ôsszhangjât. Uhl Frigyes (született 1825-ben Teschenben) bôlcs mérséklettel meg- maradt tehetsége hatârai között. Szûlôfôldje jôl ismert vilâgàt irja le legelôbb is Frankl „ Sonntagsblätter"-jében megjelent sziléziai falusi tôrténetében. Egyéb elbeszéléseiben is (mint a „Märchen aus dem Weichselthaie" czimû- ben) a természet ôsvényén halad. Az 1848-ik év ôt is a szabadsâg lantosai kôzé sodorta. Tôbb verses politikai röpirata akkoriban Ausztria hatârain tûlra is elvitte nevét. Mikor a forradalmi idôk zivatara lecsôndesûlt, a kôltô az idyll békés mûfajâhoz tért. Irja bar le a bânsâg vidékeit, vagy a Tisza- mentének csendéletét (1851), mûveiben mindenûtt mûvészi valôsâggal âbrâzolva lépnek elénk a természet és az emberek. Ugyanezt a realis hûséget lâtjuk nâla késôbb is, midôn mär érettebb korâban a regényirâsra adta magât. Finom lélektani elemzéssel rajzolta a „Theaterprinzessin"-ben (1863) egy, a népbôl valô ifjû leâny lelki fejlôdését, a ki a mûvészetért lelkesûlve csak szive hô vâgyât kôveti s ez âltal nagy erkôlcsi szorongattatâsokba kerul. Sajât szemléletbôl meritette a „Haus Fragstein" (1878) kitûnô korrajzât is, a melyben a nemes csalâdi érzés viv harczot a kivulrôl reâ tâmadd szél- hàmossâg eilen. Még ha idegen vilâgot akar is a kôltô elôttûnk fôltârni, akkor is a bensô valôsâg szineibe mârtja ecsetét ott, a hol a hagyomàny hézagait a képzeletnek kell betôltenie. A „Botschafterin"-ben (1880) a IV. Lâszld