Seite - 628 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

628 fólnyúló nyugati oromfal, melybe keskeny és csúcsos ívú vakablak mélyed. A jauernigi templom déli oldalának két ajtaja van, mindegyiknek bélletét csúcsos ívú gerinczezet tagolja; egyébként a román formák uralkodnak a templomon. A weisbachi templom ajtai egyszerúek. Egészben véve pedig mind a két templom nagy egyszerúsége fólótte kezdetleges múvészeti állapotról tanúskodik. Az egyik ajtószárnyra szógezett és fából kónnyeden formált rózsa valamely XVII. századbeli olasz ügyes kezének a múve lehet. Jóval gazdagabb a szomszédos barsdorfi templom déli kapuinak egyike, melyen általában a csúcsíves elemek uralkodnak. Az említett három templom kozt ez a legfiatalabb; valószínú, hogy a XIII. század elsó felében keletkezett. / A tartománynak még szláv lakosságú keleti részén a román múveltséget és múvészetet a XII. század elején az Olasz- és Francziaországból származó johanniták ültették át, ellenben a XIII. század kózepétól kezdve a német lovagrend tagjai révén megkezdódótt e vidékeken a németek letelepúlése és ennek hatása alatt meghonosodott a csúcsíves múvészet. Egyik tekintélyes emléke azon a helyen áll, a hol a lovagrend az országbeli utolsó birtokát megórizte. Ez a Nagy Boldogasszony tiszteletére szentelt troppaui plebánia- templom; komoly külsejú, nyers téglaépítmény; a boroszlói építészeti iskolából kiindúlt és éjszaki Németországban otthonos téglaépítményeknek keletre hatolt képviselóje; lassanként épúlt és a rend hatalmának, múvészeti torekvéseinek másfélszáz éves torténetét foglalja magában; a luxemburgi ház alatt a késó csúcsíves múvészet idejében fejeztetett be. A nyugati homlokzatán emelkedó két torony kózúl az éjszaki négyemeletes és negyedik emeletének három oldalán két-két nagy ablak nyílik. Ezeknek gazdag tagoltságú bélletük, kivált pedig szintén téglából elóállított ót karajos geometriai díszük méltán bámúlatra keltenek. A negyedik emelettel végzódik a torony; nines fódele sem; esorbára tóredezett falait az ido rongálja. E torony a XIV. század kózepéról való; a késóbben épúlt templom szervesen illeszkedik ugyan hozzá, de nem az a múvészi szellem lengi át. A tóbb mint száz évvel ifjabb déli torony négyzetes alakú és egészen díszítetlen ; ót emeletét keskeny párkányok választják el egymástól; sarkait faragott kóvek szegélyezik, a ferdén lemetszett élekkel végzódó utolsó emelet fólótt nyolcz- szógletú harangláb emelkedik, melynek eredetileg a falak magasságával egyenló csúcsíves ablakai voltak. Az ablakok alját elzáró kónyókló, a vakolat, a sarkokat szegélyezó pillérek, valamint a kupola a XVIII. században