Seite - 657 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Morvaország és Szilézia (Szilézia), Band 17/2

kózépnagyságú, jó testalkotású, fürge és kitartó, határozottan felisnierhetó fajta-jellegú lovak származtak. Az ipar és mczógazdaság mind nagyobb fejló- désével a lovak ereje és munkaszolgáltatása iránti kóvctelmények is mind jobban fokozódtak; ennek folytán tehát a tenyésztés újabb irányba volt kénytelen térni, a mihez képest most már inkább a hidegvérú, nehezebb fajtából választották az apaállatokat. Jelenleg a vércsere nehézségei már le vannak gyözve s mostanában a Troppau kórúli tulajdonképeni tenyésztó terúleten, — nevezetesen Jarkovitz és Vlastovitz kózségekben, — erós, jól megtermett fajtát találunk. Kiválóan jó hírnek órvend jelességeinek átóróklódése miatt a „The great gun" nevú állami Norfolk-tenyészcsódór. A német lovagrend nagymesterének smolkaui méntelepe ismert nemes lófajtával dicsekedhetik, nemkülónben nevezetes hírú a hennersdorfi ménes is tisztavérú lippizai lovainak tenyészetéról. A lótenyésztésnél azonban jóval nagyobb fontosságú Felsó-Szilézia mezógazdaságára nézve a szarvasmarha-tenyésztts. Tóbb rendbeli párosító kisérlet után, melyeket a 70-es években az alpesi és a partvidéki fajtákkal tettek, végre is leginkább a kuhlandi és a schwytzi fajták javára dólt el a választás. A nagybirtokosság jószágain a szarvasmarha-tenyésztés jobbára a juhtenyésztés helyébe lépett, a parasztbirtokokon pedig fóleg az állam- kóltségen fólállitott bika-állomások útján javúlt. Az 1889. év takarmány szúke a szarvasmarha állománynak 1.800 darabbal való csókkenését idézte eló. A tejgazdaság a városok kózelében tóbbnyire csak a tejnek eladására, ezenkivúl pedig csupán vajkészitésre szoritkozik, s árúit nagyobb részben kózvetító kereskedés útján juttatja a városokba. Csak néhány nagybirtokon készítenek sajtot. A tejgazdaság általában nem áll a kor szinvonalán. A nemes juhok tenyésztése már a 20-as évek vége felé is nagyon csókkenóben volt, ma pedig már mindenütt megszúnt, s a hajdan hires hennersdorfi (a morvaországi beszógellésben), herrlitzi és olbersdorfi juhá- szatok nevei ma már csak tórténelmi emlékezetúek. Ellenben a kecske- tenyésztés a magas- és kózéphegységben fokozatosan terjed. A legutóbbi állatszámláláskor, 1890 végén, az ország nyugati felében kerekszám 3.000-nyi tóbblet mutatkozott. A kecskének külónben sokkal nagyobb a kózgazdasági fontossága, mint kózónségesen vélik: nevezetesen a szegény hegylakóra nézve igen nagy becsú. Sertéstenyésztés, néhány kisebb vállalaton kivúl, Nyugati-Sziléziában tulajdonképen nincsen, csak házi sertéstartásról lehet inkább szó. Az állatokat 83